Szakcikk gyűjtemény

Dr. Ortvay Tivadar: Természettudomány és őstörténelem vagyis az ember ősiségének és származásának kérdése a mai természettudományi vizsgálatok nyomán

210

plioeänbe sem vihetjük vissza, annál kevésbbé a miocanbe vagy épp az eocänbe. Ezért mindenesetre igen feltűnő, mikor a congressusokon és monográfiákban hitelesen rektifikált vagy alaposan kifogásolt és meggyanúsított tényállásokkal szemben legújabban egy jeles magyar anthropologus eocán-eszközökről, tehát az embernek a tertiärkor legősibb periódusában való szerepléséről beszél.1

A barmadkorszaki ember ellen tanúskodó tényállások annyira beiga- zolvák, hogy a régibb természettudósok, milyen Burmeister Hermann,2 a zoologia tanára Halléban és mások állitását az újabb és legújabb legkiválóbb szakemberek, a haladás és szabad kutatás elismert tekintélyű emberei, szintén fennen hirdetni nem átalhatják. Az embernek harmadkori létele ellen Lubbocknak azon megjegyzése is bizonyitó, hogy «igazi tertiär- kori rétegekben talált csontoknál még nem vették észre, hogy azok a velő kedvéért fel lettek volna hasítva», úgy a mint az a quartärkori csontoknál átalános.3 Egy nagynevű német tudós, a modern pathologia megalapítója, Virchow Budolf kijelenti, hogy semmi sem áll útjában a harmadkorszaki ember létezettsége gondolatának, csakhogy e gondolattól a bizonyitékig nagy az út. Szerinte ez a bizonyíték még nincsen feltalálva.4 Ugyanő más helyt azt mondja, hogy paläontologiailag az ember földön való megjelenése legfelebb a harmadkorig (kizárólag) helyezhető vissza. A földalakulás valamelyes korábbi idejéből a legcsekélyebb nyom sem merült fel. A harmadkori ember létezésének bizonyítékai még hiányoznak.5 6 Egy nagy körültekintésü franczia tudós, Nadaillac tüzetesen terjeszkedik ki Capellini, Mortillet, van Dücker, Roujou, de Nansouthy és Detroyat, Ribeiro, Bourgeois, Issei, Calvert és mások felfedezéseire s kimutatja mind ezek tarthatatlanságát. Bizonyitékot kíván ő is a tertiär-ember létezettsé- géről, de kereken kijelenti ő is: hogy ilyent eddig tényleg még be nem szóig áltattak.** Mikor Topinard, a nagy franczia anthropologus, nyilván Mortillet tekintélyére támaszkodva, «a tudományban elfogadott tényül» veszi az alsó-miocánkori ember létezettségét, ezen állításának jóhiszeműségét nem fejezheti ki találóbban, mint mikor állításában megjegyzi, «hogy magának ennek az embernek a csontvázmaradékaiból semmit sem ismerünk: eddigelé az archäologok és illetőleg a geologok a legkisebb darabját

4 L. a Term. tud. Közi. 1906. évf. XXXYIII k. 445—446. sz.

2 «Zwischen all den zahlreichen Thierknochen, welche die tertiären Schichten erfüllen, hat man niemals menschliche Gebeine angetroffen, niemals Spuren menschlicher Kunstprodukte.» (EL Burmeister: Geschichte der Schöpfung. Eine Darstellung des Entwickelungsganges der Erde u. ihrer Bewohner. Leipzig, 1851. Vierte Auflage, 562. 1.)

3 A tört. előtti idők. I, 236.

4 Nichts steht, Virchows Meinung nach — írja Banke — dem Gedanken entgegen, dass der Mensch schon zur tertiären Zeit gelebt hat, aber von diesem Gedanken bis zu dem Beweise ist ein langer Weg. Und der Beweis ist nicht gefunden. (Der Mensch. Leipzig u. Wien, 1890. II, 458.)

5 Paläontologisch betrachtet darf das Erscheinen des Menschen auf der Erde höchstens bis in die Tertiärzeit hinein zurückversetzt werden. Aus einer früheren Zeit der Erdbildung ist auch nicht die geringste Spur von Menschen gefunden worden. Sichere Beweise für den tertiären Menschen fehlen noch. (A természettudósok wies- badeni 1887 évi gyűlésén tartott előadásában. V. ö. Tagblatt der 60. Versammlung deutscher Naturforscher u. Aerzte. Nr. 6.)

6 Ein thatsächlicher Beweis ist bislang nicht geliefert wörden. (Die ersten Ménekén u. die prähistorischen Zeiten. Stuttgart, 1884. 523. 1.)