Szakcikk gyűjtemény
Dr. Ortvay Tivadar: Természettudomány és őstörténelem vagyis az ember ősiségének és származásának kérdése a mai természettudományi vizsgálatok nyomán
•211 sem voltak képesek fölfedezni.1 Rauke János, hírneves müncheni természettudós azonkép kijelenti, hogy «a harmadkorszaki embert még nem találták meg, a legősibb embernyomok Európában valamint a többi világrészekben is nem érnek túl a diluviumon.1 2 Credner Hermann geológus, a lipcsei egyetem nagyhírű tanára és a szászkirálysági geológiai országos kutatás igazgatója, a paläontologiai eredményeknek megfelelőleg az ember megjelenését a negyedkorszaktól datálja.3 De az evolutio tanának oly exaltált hive, mint Büchner Lajos is, kijelenti, hogy «a tertiär-ember léte- zettségének bizonyítására inkább csak theoretikus, semmint tényleges érveink vannak.»4 Mindezeknél fogva tehát a tényállásnak teljesen megfelelő, ha a természettudományi kutatások alapján a mai culturtörténet- irok még csak a negyedkori emberrel kezdik az emberiség történetét. így Hellwald, bár a Darwin-Hreckel-féle evolutio lelkes hive, azt Írja, hogy a «harmadkori» embert még nem találták meg, más szóval, az embernek a harmadkorszakban való létezése még nincsen teljesen constatálva, mert Bourgeois abbének erre vonatkozó bizonyítékai nyilván nem elégségesek.5 * Későbben ugyanő azt Írja: a harmadkori ember nyomai még korántsem tekinthetők biztosaknak. Még csak pontosabb kutatásoknak kell a harmadkori ember létezését igazolniok.0 Egy másik culturtörténetiró, Hoernes Mór, kinek culturtörténetirói érzékét alapos geológiai és paläontologiai szakismeretek istápolják, azt mondja a tertiärkori emberről, hogy felőle a kutatás még nem döntött biztosan. Ismételten kénytelen volt oly leletek felett vitatkozni, a melyeket bizonyítékul hoztak fel az embernek a harmadkorszakban való létezése mellett, de mindeddig az eredmény tagadó volt. Mind e bizonyítékok csaló reménynek, optimista csalatkozásnak bizonyultak s a komoly vizsgálathoz elégtelenek voltak. A harmadkorszaki ember kérdése tehát ezidőszerint a tudománynak még meg nem oldott problémái közé tartozik.7 Oly kiváló culturtörténetiró, milyen Schurtz Henrik. ugyancsak elismeri, hogy «a bizonyítékok, mintha az ember már a tertiärkor vége felé Európa talaján lakott volna, még nem mondhatók 1 Az Anthropologia kézikönyve. 573. 1. 2 Der tertiäre Mensch ist noch nicht gefunden, die ältesten Menschenspuren reichen in Europa, wie in der übrigen Welt, nicht über das Diluvium hinaus. (Der Mensch. Leipzig u. Wien, 1890. II. 456.) 3 Elemente der Geologie, 4-ik javított kiad. Leipzig, 1878. 695. 1. 4 Thatsachen u. Theorien. 42. 1. 5 Der «tertiäre» Mensch ist noch nicht gefunden, mit anderen Worten das Vorhandensein des Menschen in der Tertiärzeit ist noch nicht völlig constatirt, denn des Abbé Bourgeois Beweise für diese Behauptung sind wohl nicht stichhältig. (Cul- turgescfvchte in ihrer natürlichen Entwicklung. Augsburg, 1876. I, 9.) ® Die Spuren des Tertiärmenschen sind noch keinenwegs als gesichert zu betrachten. Genauere Forschungen müssen erst die Existenz des tertiären Menschen bestätigen. (U. o. I, 122.) Die Forschung hat uns darüber noch keine Gewissheit verschafft. Wiederholt war sie genötigt, sich mit der Discussion solcher Fundstücke zu befassen, welche man als Belege für die Anwesenheit der Menschen im Tertiär aufgestellt hat. Aber das Ergebniss war bisher immer noch ein verneinendes . . . All das hat sich als irrige Hoffnung, als optimistische Täuschung herausgestellt und der ernsten Prüfung nicht Stand gehalten . . . Die Frage nach dem Tertiärmenschen gehört also derzeit noch zu den ungelösten Problemen der Wissenschaft. (Die Urgeschichte des Menschen nach dem heutigen Stande der Wissenschaft. Wien, Pest, Leipzig, 1892. 161. 1.) 14’
