Szakcikk gyűjtemény
Dr. Ortvay Tivadar: Természettudomány és őstörténelem vagyis az ember ősiségének és származásának kérdése a mai természettudományi vizsgálatok nyomán
TERMÉSZETTUDOMÁNY ÉS ŐSTÖRTÉNELEM VAGYIS AZ EMBER ŐSISÉGÉNEK ÉS SZÁRMAZÁSÁNAK KÉRDÉSE A MAI TERMÉSZETTUDOMÁNYI VIZSGÁLATOK NYOMÁN. Szakosztálynyitó előadás. Dr. Ortvay Tivadar. I. A régi, de elvétve az újabb történetírás is1 az emberiség történetét ott kezdi, hol egyes culturnépek civilisatiójuk delelő pontján állottak s egészen kutatáson kívül hagyja azt a nagy időszakot, mely e civilisatio szemhatárán túl esik. Csakhogy az ember tevékenységének története nem ott kezdődik, a hol ő először történetileg szerepel. Története sokkal régibb, mint a mennyire arra hagyomány és feljegyzés kiterjeszkedik. A delelő civilisatio, a milyen a chinaiaké, indusoké, assyroké, egyiptomiaké, chal- dáusoké, izraelitáké, peruiaké, mexicoiaké, perzsáké, phoeniciaiaké, púnoké nyilván csakis egy megelőző hosszas küzdés és fáradságos munka eredményéül tekinthető. Ezt a küzdést és munkát lehetőleg felderíteni, az ókori nagy civilisatiókat megelőző, be nem világított, sötét és rejtélyes időszakot constatálható tényekkel és tényekből levonható következtetésekkel megvilágítani és felfejteni, a práhistoriának a feladata, annak a tudománynak, mely nem szorosan vett történeti, hanem természettörténeti felkutatott részleteket szolgáltat a történetiró kezébe és a mely tudománynak a geológia és paláontologia a lényeges segédforrásai. A geológia a történelem előtti idők chronologiája, a legalkalmasb s a legmegbízhatóbb mérő a lepergett idők mennyiség szerint való jelzésére; a paláontologia ellenben a történelem előtti idők okirattára, a geológiai rétegekbe foglalt szerves élőlények (növények, állatok, emberek) idő és mennyiség szerint való szereplésének meghatározására. Ezt a kettőt, a geológiát és a paláontologiát a történettel összekapcsoló s ezért archceogeologiának vagy archceopaläon- tologiának is nevezhető tudomány azóta, hogy a nagy Cuvier és utána Buckland a fossilis állatokról szóló korszakos könyveikkel a közfigyelmet az ásatag-világra terelték, s azt a régi «vis plastica» és «aura seminalis» értelmében magyarázott felfogással szemben tisztább világításba hetyezték, * * így Theod. .Flathe, a meisseni Fürstenscliule tanára: Allgemeine Weltgeschichte. Zweite Auflage. Leipzig, 188L
