Szakcikk gyűjtemény

A zilahi, államilag segélyezett Evang. Reform. Collegium értesítője az 1899-1900-dik isk. évről. Szerk. Kincs Gyula

Örömmel engedett kérésemnek és beszéde után készült jegyzeteimből ennyit tudok felőle:«

Itt aztán előadja Gyarmatimnak saját szájából hallott életrajzát, a következő szavakkal fejezve be azt : »Visszatérvén ismét hazájába, 1800-ban Zilaji Reformatus Professorsággal megtiszteltetett. Itt éli ő most nyugodalomban a könyvek között életét s édes ér- zemény lepi el csöndes szívét, ha számos cseresznyefáinak bő s kedves ízű gyümölcseit tág kosaratskákra szedi, áldozván velők a szent barátság oltára előtt. — Éljen sokáig< !

Leírja aztán, hogy együtt mentek el Révaihoz, a nagyhírű nyelvtudóshoz, a pesti egyetem tanárához s azt otthon nem találván, az Eggenberger boltjába mentek s feljegyzi még azt is, hogy Gyarmathi mily könyveket vásárolt meg ott.

Az az élénk öröm, a melyet Horváth István a Gyarmathival való megismerkedés lelett érez, az a tisztelet és meleg ragaszkodás, mely naplója ezen részének minden sorából kiérezhető, fényesen bizonyítja, hogy Gyarmatidnak már előbb megszerzett érdemeit, tudós hírnevét a vidéki elvonulás, a csendes életmód sem feledtette el.

Azonban a csendes életmódnak is kerültek apró kellemetlenségei, melyek elkedvetleníthették az öreg tudóst. E tekintetben ismét tanítványának, Salamonnak feljegyzéseit veszem forrásúi, mivel azokat, mint az emlékezetben fenmaradt s igy előzőleg a köztudatban élő tények megörökítését hiteleseknek tartom.

»Tanári fizetése — írja Salamon — az volt, ami eleitől fogva a Rectoroké: minden zilahi gazdától másfél veder must, az özvegyektől pedig félannyi. Mivel pedig a rectorok legalább az urva- csoraosztás napjain délután prédikálni szoktak s ezt a medic, doctor Gyarmathi nem tette, voltak olyanok az életlenebbek között, kik a gyülekezet tagjaitól vett fizetést felhányták s a deák ifjak közűi, kik ezen fizetést beszedték, sokan ily felhányásokat az öreg professor bosszantására költve is, nagyítva is beszéltek«.

Ezek az apró kellemetlenségek adhatták az okot elhatározásához, melylyel 10 évi működés után 1810-ben megvált az oskolától. De ekkorra az alapvetés munkája már be volt fejezve. Az a nagy tehetség, a nemzet fejlesztését célozó amaz erős elhatározás, a munkában való lankadatlan kitartás, melyek oly szerencsésen egyesültek Gyarmathiban, áldást hozlak a zilahi iskolára, mely szerény kezdetből fejlődve az időkhöz mérten addig is betöltötte hivatását, de igazi gymnasialis szervezetet csak Gyarmathitól vett. Az akkor szerzett megerősödés volt alapja a további fokozatos és talán még ma is tartó fejlődésnek, mert az elért szervezetet visz- szaesni nem hagyván, a távozó Gyarmathi helyét ismét professorral töltötték be. De kérdés, vájjon ha Gyarmathi annak idején a meghívást el nem fogadta volna, a következő nemzedékek jelesei Salamon és Hiri teljesíthetik-e olyan fényes sikerrel a továbbfejlesztés munkáját? S ha vájjon ez iskola visszaesik, volna-e mai helyzetében városunk ? mai színvonalán a város és vidék magyar mi— XV —