Szakcikk gyűjtemény

A zilahi, államilag segélyezett Evang. Reform. Collegium értesítője az 1899-1900-dik isk. évről. Szerk. Kincs Gyula

— XIV

értelmes, gyakorlatibb tanítást s szelidebb fegyelmet igyekezet behozni. Szeretettel bánt tanítványaival, de ezen szeretetteljes, szelid bánásmódnak megfelelő finomabb kedély és tisztultabb erkölcsi érzék még hiányzott a növendékeknél. Az azelőtti szigorú fenyítéknek és rendnek egyszerre enyhébbel való felváltása kihágások, pajkos csínyek okozója lett és — mint Salamon feljegyezte — ezen csínyek és »némely tanítványai pajkos bosszantásainak kikerüléséért városi szállással cserélte fel lakását, mely eleinte az iskolai épület emeletének középső szobájában volt. Különben azt hiszem, hogy a kiköltözés ténye avval az egyszerű okkal is kellőkép megmagyarázható, hogy a koránál fogva indokolt s anyagi helyzeténél fogva megengedhető kényelmet akarta magának megszerezni s ezért házat vett. Majd, hogy Zilahon élve zilahi szokások szerint élhessen s hogy külföldön szerzett gazdasági ismereteit gyakorlatilag érvényesíthesse, szőlőt is vásárolt. (Hogy melyik utcán, melyik ház volt az övé, annak most idők múltán adatok híján nyomára még nem akadhattam ; a szőlője a Németi-hegyben volt, ma a Kürti Károly polgártársunk tulajdona.)

Hogy a nagyvilági zajtól elvonulva, a zilahi csendes magányban élve nem szakított egészen múltjával, azt teljes határozottsággal állíthatjuk. Hogy külföldi tudós barátaival ez idő alatt is levelezésben volt — noha ezen korból való ilyen levelek ma nem állanak rendelkezésünkre — abból következtethetjük, hogy a későbbi, a Zilahról való távozása utáni időből is vannak említve ilyen levelek. Különben a világ folyását, a tudományok fejlődését, főképen a könyvpiacot élénk figyelemmel kisérte. A Magyar Nemzeti Muzeum levéltárában őriztetik egy gróf Széchenyi Ferenchez intézett s Zilahon 1803. május 30-dikán kelt levele, melyben írja :

»Kegyelmes Uram! Excellentiádnak számomra küldeni mél- tóztatott igen kedves ajándékát a’ Magyari Könyvtár Lajstromát a’ dolognak méltóságához illendő tisztelettel és nagy háladatossággal vettem«. Kéri a kegyelmes urat, hogy akármely előfordulható kör- nyülállásban vele, mint legkészebb szolgájával parancsolni méltóz- tassék. A levelet így fejezi be: »Fogadja el Excellentiád legközelebbről kegyelmesen ezen még megígért és most már felküldött könyvetskét, Székely Istvánnak 1558-beli Magyar Gronicáját alázatos ajánlásomból, hogy az, azon drága könyvtárban magának helyet, az én hazafiúi szívemben pedig az Excellentiád tisztelendő emlékezete örök szállást találhasson, kinek érdemem felett tapasztalt kegyességébe... leghívebb tisztelettel maradok stb.«

Horváth István, a lelkes magyar, a későbbi történetíró, akkor még »a törvénynek negyedik esztendőbeli Hallgatója« a M. N. Múzeumban őrzött Mindennapi című naplójába 1806. jan. 17.-Í kelettel ezt írta Pesten:

»Tizenegy órakor meglátogatott Gyarmathi Sámuel úr. Kértem alázatosan a tudós férfiút életének rövid elmondatásáért, hogy megmentsem a jövendő maradékot az efféle bajjal teljes keresgéléstől.