Szakcikk gyűjtemény

A zilahi, államilag segélyezett Evang. Reform. Collegium értesítője az 1899-1900-dik isk. évről. Szerk. Kincs Gyula

— XII —

mind nyugodalma nagyobb lévén, ezt amazzal felcserélni nem fogná.

3. Hogy az oskolán kivül tanítói házunk nem lévén, talán a mostani Rectori ház nem volna elegendő befogadni érdemes személyét.

4. Hogy míg együtt idővel más tanítóról is gondoskodhatnánk, addig egyedül kellene tanítani Deákjainkat, azaz a három első Clas- sissokat*.

A bőbeszédű meghívó levél e felhozott nehézségek mindeni- kére megadja a lehető feleletet is. Lássuk ezek közül csak a lakásra vonatkozót:

»Az harmadikról (t. i. a lakásra vonatkozó nehézségről) úgy ludósíttattunk, hogy a Doctor úr egy egyes személy, az ház is egy szoba, de tisztességes és elég tágas, nem méltó ugyan, de tűrhető, béfogadó szállása a Doctor úr használni szerető nemes alázatosságának. Külömben is a mostani időben az erkölcstelenűlni szerető és kikapni siető ifjúságnak egy szüntelen köztök lakó Igazgató kell a szorgosabb vigyázattal való zabolázás végett, míg a nemesebb erkölcs szépsége rajtok (oganatosabb nem lesz« stb.

Végül a javadalmazásra térve ezt tartalmazza a meghívó levél .

»Ezek a könnyítő környűlállások minket arra indítanak, hogy a Dtr. úrnak oskolánk boldogításáról való szándékát ilyen módon használni kivánnók a mostani tanítói fizetésre, (mely minden egyes gazdától másfél veder bor, mindössze középmértékben 7—800 veder, e mellett az három Glassisért 15 v. frt; minden hónapra két véka búza és 6 v. frt. fára esztendőnként), a mostani rectori házban a mostan tanítottaknak tanítására a Doctor urat hívó levelünkkel meghívnék« stb.

Ezeket ajánlja fel a zilahi presbyterium Gyarmatidnak, ezt a fizetést az európai hírű tudósnak, egy szobát lakásúl az Európát beútazott doctornak. És Gyarmatin — a mit még a presbyterium se mert reményleni — a megyei főphysikusi állás helyeit az igénytelen tanári állást fogadta el.

Elhatározásának kulcsát megtaláljuk az 1800. jan. 21-dikén Bécsben kelt köszönő és elfogadó levelében, melyben a többek között ezt mondja :

»Egyenes hazafi indulatomba és csekély tehetségembe vetett bizodalma a T. N. eonsisloriumnak oly igen új tűzzel éleszté jóra czélozó vágyódásomat, hogy már az is, ha mit eddig akadálynak képzeltem, egyenes ösvénynyé vállék... Eleitől fogva gyakorlott minden emberkori cselekedeteimnek tárgya nagy részint Hazámfiái tökélletesílése volt és igen ritkán tulajdon személyi hasznom vadászása. Ebben csekély iparkodásim szemlélői s esmerői legyenek ítélő bírák. Most is hát ezen egyetlen egy legnemesebb czélomra függesztett szemmel megyek eleitől fogva járt úlamon... a legtöbb kegyelmet segítségül hívom és míg testemben az éltető erő vér, munkámat híven folytatni igyekezem«!

Majd a szokásos udvariassággal kifejezett köszönet és Ígéretek után áttér jövetele idejének megjelölésére. Még egy levélbeli válasz küldését kéri a consistoriumtól, Ígérve, hogy-a mint a »jár-