Szakcikk gyűjtemény
Schuschny Henrik: Toldy Ferenc mint orvosi író
14 ezen szerről a párizsi tudományos akadémiának. Az akadémia megbízta Gay-Lussac és Magendiet, hogy ezen gyógyszert, melynek nagy jövőt jósoltak, kémiai és orvosi szempontból vizsgálják meg. Midőn ezen két tudós jelentését az akadémiának 1830 május 10-én tartott ülésén beterjesztette, Toldy is jelen volt, mely alkalommal ő ott először látta a szert. Géniből hozott is magával egy kis mennyiséget, amellyel később Budán és Pesten egyes betegeket váltóláz miatt gyógyított. Toldy ezen értekezésében panaszkodik, hogy a »váltóláz posványos vidékeinket ostromolja« és miután »késünk alacsony partú folyóinkat szabályozni, a vízmellékeket gátokkal védeni, iszapainkat kiszárítni, legalább az orvosok lehetőleg fölfegyverkezzenek azon ártalmak ellen, melyeket ama késedelem következései szülnek az emberi egészségre«. Saját tapasztalásából mondja, hogy a füzedék a váltóláznak egyik hatalmas gyógyszere, melynek az is egyik előnye, hogy olcsó. Elsőbben leírja a szer történetét, majd a készítési módját, fizikai és kémiai tulajdonságait, végül beszámol azon kedvező eredményről, melyet e szerrel orvosi gyakorlatában elért. Értekezése végén ajánlja a szert a gyakorló orvosok figyelmébe és avval végzi, hogy »a cél, melynek elérését (a szer) elő fogja segíteni, az emberi nem java : s ezt mindenkép előmozdítani szép és szent kötelesség«. Az 1833. év végével beszüntetik az Orvosi Tár megjelenését. Ezen időtől fogva lényegesen kevesebbet működik az orvosi irodalom terén. Könnyen érthető, egyrészt mert akkorára már fölhagyott az orvosi gyakorlattal, másrészt mert 1834-ben megindul a Tudománytár. Toldy idő közben, 1833 július 16-án, a diétetika és makrobiotika egyetemi nyilvános rendkívüli tanárává kineveztetett. Tanszékét azonban csak 1834 április 5-én foglalta el és megtartotta 1844-ig, amidőn az egyetemi könyvtár igazgatójává véglegesen kinevezték. Tanszékét a magyar kir. orvosi kar előtt tartott tanszékfoglaló beszéddel 1 foglalta el. Beszédjében elmondja, mily fontos ránk nézve az egészség és hogy »csak úgy viseljük kellő gondját a lelki erőnek is, ha anyagi természetünket sem hanyagoljuk el«. Azután ecseteli az egészség közgazdasági értékét és végül visszatekint azon törvényekre és magyarázatokra, amelyek az ókor óta ránk maradtak. 1 Toldy Ferenc Irodalmi Beszédei, II. köt. 269—277. 1. Budapest, 1888. Ráth Mór.