Szakcikk gyűjtemény

Schuschny Henrik: A reformátio és korának befolyása az orvostan fejlődésére

20

Felléptének még azt is köszönheti a humanismus, hogy valamint ezen, úgy a következő században is az orvostudomány oly szabad nézeteknek lön menhelye, a melyeket a természettudományokban általában kárhoztattak. ParacelsusnnJc jutott azonkívül még a nagy feladat megújítani az orvostudomány elméletét, a mely eddig mind Galenus, mind pedig nagyobbára az arab orvosok l) művei köré csoportosult. Tehát rombolnia s alkotnia kellett.

Hogy fellépte jogosult volt, mutatja a Halen-féle és arab tanoknak azon gyors megsemmisülése, mely fellépte után nem sokára bekövetkezett, de hogy az általa alkotott tan nem volt az életre jogosult, mutatja a tudós világ azon ítélete, mely Paracelsus tanaitól megtagadta az életet. Tana olyan volt, mint az ókori népek létele, mely népek eltűntek a föld színéről, és csakis a történet lapjaiban tétetik róluk említés. Ha áll ezen feltevés, hogy a költők, tudósok és egyátalában az irók művei legnagyobbrészt szerzőik életkörülményeinek szülöttjei, és mint ilyenek ugyanezeknek hű tükörképét nyújtják, úgy nincs iró, a kire ezen feltevés jobban illenék, mint a kora nézeteinek befolyása alatt álló Paracelsusra. Ha Paracelsus életkörülményeit ismerjük, ismerjük eszméinek eredetét és szülő okát.

Paracelsus életéről nincs sok biztos adatunk, s mint egész magaviseleté mystikus alapra volt fektetve, ép oly mystikus volt egész élete is.

Paracelsus született 1493-ban Marien-Einsiedelnben, Svájcznak Schwyz nevű kantonjában. Atyja, ki Hochener vagy Höchner nevet viselt, orvos és vegyész volt, s kora ifjúságában bevezette őt ezen tudományok elemeibe. Majd a sponheimi apát Trithemius és Fugger Zsigmond az alchymia titkait ismertették meg vele. Már akkor tűzte ki- magának a heves, tüzes ifjú azon czélt, a melyet el nem érhetett, de a mely czél ezen időben szegényt és gazdagot,

í) A legtekintélyesebb arab orvosok voltak: Avicenna (Abu Ali Hosseinben Abdallah ebn Sina, 973—1037), idősb Mesue (Jahjah ebn Ma- seweih. Janus Damascenus. 780—875). ifj. Mesue (Jahjah ben Mase- weih ben Achmed, f 1015), Bhazes (Rasis, Muhamed ebn Zakarija abu Bekr er Bazi 850—932), Ibn ul Nafis, Ali ben Abbas, Jahjah ben Serapion, Ali ben Isa, Chalaf ibn Abbas Albukasem (f 1106). Averrhoes (Muhammed Abul Walid Ebn Achmed Ebn Roschd, 1149—1198), Aren- zoar (Abdel-malek Abu Merwan Ebn Zohr, f 1179), Jahjah ben Dschesla, Jshak ben Solei man, Ebn Beithar (Abdallah ben Achmad Dhiaéddin) és Jakob Ebn Ishak Alkhendi.