Schroeder Károly: A női ivarszervek betegségeinek kézikönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó-Társulat Könyvtára 28. (Budapest, 1876)
A méh betegségei
74 Schroeder. A női ivarszervek betegségei. A hólyaggurdélynak rósz következményei (a vizelet pangása és felbomlása következményi hólyaghuruttal) hiányozhatnak, ha, mint a 34. ábrán lerajzolt esetben a túltengett méhnyak oly vastag, hogy a gurdélyhozi bemenetet összenyomja (húgycsap abba csak nehezen volt bevezethető, s a gurdély tele hólyag mellett csepp húgyot sem tartalmazott). Kórisme. Itt leginkább a különzeti kórismét az iszammal szemben vesz- szük tekintetbe, mivel a baj első látásra mindig ennek tartatik és más, a hüvelybemenet előtt fekvő dagoktól (kifordulás, habarcz) köny- nyen megkülönböztethető. A hüvelynek egyszerű, valamint a meg nem nagyobbodott méhnek nem complicált iszamával ezen állapot fel nem cserélhető, minthogy a tapintás és kutaszolás mindkettőnél a méhnek rendes nagyságáról győz meg. Könnyen meghatározható tehát, hogy, mig a külső méhszáj a hüvely bemenet előtt fekszik, a fenék rendes magasságban áll és a méhüreg igen jelentékenyen meg van hosszabbodva. Ezen lelet bizonyítja, hogy nem egyszerű méhelőesésről van szó, és a kitüremlett hüvely, meg a lefelé térő hüvelyboltozat ez állapotot szorosan megkülönbözteti a hüvelyi részlet túltengésétől. Azonban igen nehéz lehet ezen esetekben meghatározni, vájjon a méhnyaknak elsőd- vagy másodlagos túltengéséről van-e szó. Elsődnek tekintjük a túltengést, melyről itt szó van, ha a fenék állása folytonosan rendes magasságban maradt, ha tehát egyszerűen a méhnyaknak növekedése által lefelé jött az létre. Éppen nem kételkedhetünk azonban arról, hogy másodlagos túltengések is előfordúl- hatnak, azaz oly esetek, melyekben eredetileg csak egyszerű méh- iszámról volt szó, melyeknél azonban a méh az iszam következtében lassankint annyira megnagyobbodott, hogy feneke az eredeti magasságot ismét egészen vagy majdnem egészen elérte. Ezen két állapot boncztanilag is meglehetősen hasonló magatartást mutat. Elsőd iszamnál mellől a hólyag, hátul a Douglas-féle hézag vele lesíilyed és rendszerint akkor is itt marad, ha a méhnyaknak legfelső része fölfelé nő, és éppen úgy, minthogy a méhnyakkal bensőleg össze vannak kötve, ezen részek annak elsőd túltengésénél is vele együtt lefelé elhelyeztetnek.
