Schroeder Károly: A női ivarszervek betegségeinek kézikönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó-Társulat Könyvtára 28. (Budapest, 1876)

A méh betegségei

A hüvelyfölötti nyakrészlet túltengése.

75

Azért rendkívül nehéz lehet a két állapotot egymástól biztosan megkülönböztetni.

Elsőd túltengés fölvételére legkönnyebben elhatározzuk magunkat, ha a hüvelynek határozottan elsőd előesésénél a fenék rendes magasságban áll, azaz ha a hüvely (1. 34. ábr.) oly tökéletesen előesett, hogy lenn redőket képez, melyek az igen megnagyobbodott méh által nem töltetnek ki.

Másodlagosnak pedig a túltengést akkor tartjuk, ha a méh szembetünőleg nagy erővel tört lefelé, úgy hogy a hüvely tökéletesen ki van fordulva, vagy éppen a feszült hüvelynek húzása által ki- és fölfelé a külső méhszáj kitüremlett. Még nagyobb biztossággal fogadhatjuk el azt, ha, mi igaz csak kivételesen látszik előfordulni, a hólyag és méhmegetti hashártya meglehetős magasan állanak, tehát másod- lag a méhnyak növekedése által fölfelé ismét magasra tolatnak. Ily eseteket közölt Martin l)? Scanzoni* 2) és B. Barnes 3).

Jóslat.

Ha műleges segély nem érkezik, a baj nagyon kellemetlen marad és az egészséget nagy mértékben veszélyezteti. Minthogy a kívül fekvő rész folytonos izgatásnak van kitéve, az nem képződik vissza, hanem folytonos nagyobbodásra bir hajlammal. Fekélyek, eves kiválasztások, valamint ritkábban veszélyesebb esélyek, mint azok méhelőesésnél is beállhatnak, lépnek fel.

Gyógymód.

A méhnyak legalsó részének csonkítása ezen formánál igen nehezen kivihető, mivel a hólyag és Douglas-féle hézag egész a daganat csúcsába lenyúlik. Hegar éppen ezen esetekben ajánlotta ugyan a kúpalakú kimetszést4), melynél a kés úgy vezettetik, hogy a kúp’) M. f. Géb. 34. köt. 328. 1.

2) Beitr. z. Geb. u. Gyn. IV. 332 1.

3) Brit. med. J. Sept. 30. 1871.

4) 1. a fönnidézett helyeket és Hüffel Gebärmutter- und Scbeidenvor- fälle. Freiburg 1873. 44. 1.