Schroeder Károly: A női ivarszervek betegségeinek kézikönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó-Társulat Könyvtára 28. (Budapest, 1876)
A női ivarszervek vizsgálata
20 Schroeder. A női ivarszervek betegségei. és azután a sajtolt szivacsot az újj mellett a hüvely bemenetén áttoljuk. Az újj ezt a külső méhszájba igazítja és, ha a méh testének fék- vését már előbb fölismertük és ehhez képest a préselt szivacs tompa végét előre vagy hátra nyomjuk, könnyű szerrel fog az a belső méhszájon keresztül hatni. Lényeges segítségül szolgál e mellett a másik kéz, mely a hastakarókon keresztül a méhet a préselt szivacsra nyomja. A préselt szivacsot nem szabad egészen bezsirozni, mert akkor nagyon lassan duzzad meg; hegyét azonban kevés zsírral (nem olajjal) meg kell kenni. A bevezetésnek nem szabad soká tartani, mivel a szivacs nagyon hamar szí magába nedvességet és, ha vége elkezd duzzadni és lágyulni, többé nem lesz bevezethető. Óvakodnunk kell, nehogy a préselt szivacsot nagyon messze betoljuk, mivel, különösen a még nem szülőknél, a külső méhszáj a préselt szivacs felett valamennyire könnyen összehuzódik és az eltávolítás akkor nagy nehézséggel jár. A sajtolt szivacsnak oly hosszúnak kell lenni, hogy, míg a belméhszájon keresztülhat, a külsőből kissé kiálljon. Ha a sajtolt szivacsot, miután helyét tökéletesen elfoglalta, ujjunkkal még rövid ideig rögzítjük, hogy helyzetében megmaradjon, tömeszre nincs szükség, minthogy gyors duzzadása folytán állásában megerősíttetik; de a laminariát mesterségesen kell rögzíteni. Mennyi ideig maradjon a szivacs fekve, s mily gyakran pótol- tassék új nagyobbal, egészen az egyéni viszonyoktól függ. Nőknél, kik szültek s tág, nyulékony méhnyakkal bírnak, különösen ha visszamaradt peterészek vagy egyéb méhközti dagok a bel- méhszájat már kitágították, gyakran nehány óráig benn levő egyetlen sajtolt szivacs elégséges tökéletesen megfelelő tágulatnak létrehozására. Ha ellenben nőnél, ki még nem szült, a majdnem porczkemény méhnyakban vékony csatornáról van szó, akkor a legvékonyabb fajtával kell kezdeni; sőt ez esetekben legczélszerűbb előbb a nagyon vékony és könnyen bevezethető laminaria pálczákat használni. Mindig vastagabb szivacsnak 3—4-szeri bevezetése lehet szükséges arra, hogy a méhnyak kellőleg kitáguljon és különösen hogy a belső méhszáj ellenállása megtöressék. 8—12 óra múlva a préselt szivacs mindig eltávolíttatik, midőn már nagyon bűzös szagot vett fel. Miután a hüvely és méhnyak óvatosan kifecskendeztetett, vizsgálat történik és a szükséghez képest
