Scholtz Kornél dr.: Gyakorlati szemészet orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1918)
A szem functiói és a functionális szemvizsgálatok
61 Ha viszont az elsötétedés egy egydioptriás convex üveg odatar- tásakor következett be, a vizsgált szem emmetropiás fénytörésű, mert az egy dioptriás myopiát maga az egy dioptriás convex üveg okozta. Ha az elsötétedés négy dioptriás convex üveg odatevésével áll be, a szemen három dioptriás hypermetropiát állapítunk meg, mert az egy dioptriás myopia convex 4-0 dioptriás üveggel csakis úgy jöhet létre, ha az üveget három dioptriás hypermetropiájú szem elé tesszük. Egyszóval a fénytörés kiszámításakor az elsötétedéshez szükséges concav üveg értékéhez egy dioptriát hozzá kell adnunk, az elsötétedéshez szükséges convex üveg értékéből pedig egy dioptriát le kell vonnunk. Ha az árnyékpróbát homorú tükörrel végezzük, az árnyék haladásának iránya épen megfordít ott ja annak az iránynak, amelyet sík tükörrel való vizsgáláskor észlelünk. II. A peripheriás vagy körzeti alaklátás. Bár az ideghártyának ú. n. peripheriás, azaz a sárga folton kívül eső részei sokkal kevésbbé tökéletes szerkezetűek, mint a sárga folt és bár ezért a reájuk eső képeket távolról sem látjuk oly tisztán és élesen, mint a sárga foltra eső képeket, mégis ezen peripheriás látóképességünknek nagy fontossága van, mert ennek segítségével tájékozódunk és igazodunk el a külvilágban. Járás-kelés közben egy oldalt eső tárgynak az ideghártya széli részeire vetődő, homályos képe az, amely figyelmünket az illető tárgyra felhívja és arra késztet, hogy az elől kitérjünk vagy tekintetünket reáirányozva centrális látóképességünk segítségével jól megnézzük. A gyakorlatra nézve a peripheriás látásnak nem annyira az élessége, mint inkább a kiterjedése a fontos. A térnek azt a részét, amelyet mozdulatlan fej- és szemtartás mellett egyszerre átlátunk, látótérnek nevezzük. Ennek határait megadják azok a képzelt vonalak, amelyek a legszélső, még észrevett pontokról a szem csomópontján át az ideghártyára haladnak ; a látótér kiterjedését szögekkel mérjük : minél nagyobb az említett vonalak által közrefogott szög, annál nagyobb a szem látótere. A látóteret nagyjából úgy vizsgálhatjuk meg, hogy a beteg egyik szemét bekötjük, azután tőle %—1 méternyire vele szemben állva felszólítjuk, hogy nyitva maradt szemével a saját szembe eső szemünkbe nézzen, tehát pl. jobbszemével a mi balszemünkbe. Ilyenkor a beteg jobbszemének látótere a mi balszemünk látóterével a térben egybeesik. Most karjainkat oly távolságra nyújtjuk széjjel, hogy mi magunk a vizsgált szembe nézve mozgó ujjaink hegyét épen még észrevegyük. Ha az ujjak mozgását ugyanakkor a vizsgált ember is észreveszi, látótere ugyanakkora, mint a miénk. Ha nem veszi észre az ujjakat, az
