Scholtz Kornél dr.: Gyakorlati szemészet orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1918)
A szem functiói és a functionális szemvizsgálatok
54 Többé-kevésbbé szabálytalan astigmatismus keletkezhetik olyankor is, ha a lencse rendes állásából kimozdulva, ferde helyzetbe kerül (1. 196. 1.). Az astigmatismus meghatározása. Látásvizsgáláskor astigmatis- musra kezdünk gyanakodni, ha valaki a betűket ugyan elég folyékonyan, de egy részüket hibásan olvassa ; néha az ilyen szemű ember öt betű közül négyet elhibáz, de azért a tovább olvasásban alig akad meg, ami annak a jele, hogy ő egész életében mindig csak elmosódott képek alapján kényszerült a tárgyak való alakját kitalálni. Ilyenkor elsősorban a szem igen gondos külső megtekintésével megállapítjuk, hogy a rossz látást nem finom szaruhártyahomályok okozzák-e. Ha azután szemtükörrel is meggyőződünk arról, hogy a szem csakugyan astigmatikus (1. 58. 1.), első feladatunk az astigmatismus főmeridiánjai- nak, vagyis a legerősebb és a leggyengébb fénytörésnek megfelelő átmérők meghatározása. Erre legalkalmasabbak a Snellen- vagy Landolt- féle sugaras vonalú rajzok (1. 27. ábra). Az astigmatikus szem az ilyen vonalakat, aszerint, hogy irányuk a két fődéllő irányától mennyire tér el, vagy azzal mennyire egyezik, különböző éleseknek vagy elmosódottaknak látja. Annak a vonalnak az iránya, amelyet az astigmatikus szem a több méter távolságban elhelyezendő ábrán a legélesebben (legfeketébbnek) lát, megfelel az egyik fődéllőnek, azon vonal iránya pedig, amelyet legelmosódottabbnak lát ■— és amely rendesen merőleges a legélesebben látott vonal irányára — megfelel a másik fődéllőnek. Egy függélyes vonal képe az ideghártyán olyan fénysugarak találkozásából tevődik össze, amelyek a vízszintes déllő irányában törettek meg és viszont. Ha tehát egy astigmatikus szem a távolban levő vonalak közül a függélyes vonalat látja élesnek, abból az következik, hogy a távolból jövő sugarak közül azok egyesülnek helyesen az ideghártyán, amelyek a vízszintes déllőben hatolnak át ; vagyis ez esetben a vízszintes déllő fénytörése — általánosítva — a legélesebben látott vonalra merőleges irány fénytörése felel meg a távolba nézéshez alkalmas, tehát a gyengébb fénytörésnek. Második feladatunk, hogy meghatározzuk azt a különbséget, amely a két fődéllő irányának megfelelő fénytörések között van. Evég- ből legegyszerűbben különböző concav cylinderes üvegeket illesztünk a szem elé és pedig az előbb mondottakat figyelembe véve úgy, hogy az üvegek ú. n. hatástalan tengelye a legélesebben látott vonal irá
