Scholtz Kornél dr.: Gyakorlati szemészet orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1918)

A szemhéjak betegségei

269 Az önálló szemhéj görcsök gyakran a test bizonyos pontjainak megnyomásával megszüntethetek. Máskor ezen pontok megnyomása éppen ellenkezően kiváltja a görcsöt. Ilyen pontok : a n. supra- és infraorbitalisnak a szemgödörből való kilépési helye, a száj vagy orrüreg egyes helyei, ritkábban a test más részein a n. trigeminus sphaeráján kívül eső helyek. A hysteriás szemhéjgörcsök idővel maguktól elmaradnak, a seni­lis blepharospasmus néha egyáltalában nem gyógyul meg. Gyógyításul az említett nyomási pontoknak, vagy magának az orbicularis izomnak galvánárammal való villamozása és brómkészít- mények szedetése ajánlható. Súlyos esetekben szóba jöhet a n. supra- orbitális megnyújtása, esetleg resectiója. A m. orbicularis bénulása rendszerint peripheriás eredetű facialis bénulások követ­kezménye ; a záróizom bénulásakor a szem­rés tágabb a rendesnél és a szemek behu- nvásakor nem záródik be teljesen (lagophthal­mus). Ha a bénulás nem teljes, nagyobb eről­ködésre a szemrés bezáródik ugyan, de rövid idő múlva kissé ismét kinyílik ; közben a szemhéjakon kis reszketés mutatkozik. Kétes esetekben a facialis bénulás egyéb tüneteit is . figyelembe kell vennünk. Mivel a teljesen bénult orbicularis nem képes az alsó szemhéjat ren­des helyzetében megtartani, ez súlyánál fogva lesülyed és ki is fordulhat (ektropium para­lyticum). Gyógyítás. A szemrészáró izom bénulása a vele járó lagophthalmus miatt a szaruhártya kiszáradását és kifekélyesedését okozhatja, ami ellen védőkötéssel kell védekeznünk. Egyébként a facialis bénulását igyekszünk az oknak megfelelő eljárásokkal meggyógyítani. Igen gya­koriak az ú. n. rheumás természetű bénulások, amelyek villamozással hetek, néha hónapok alatt rendszerint megszüntethetők. Ha a bénulás teljes és gyógyíthatatlan, a szemrés kellő megszűkítése végett a szem­héjszélek halánték felé eső részét kellő darabon felsebezzük és össze­varrjuk (blepharorrhapia lateralis). Ptosis. Ptosisnak nevezzük azt az állapotot, amikor a felső szem­héj a rendesnél lejjebb csüng. Ha a ptosis teljes, a lelógó felső szemhéj a szaruhártyát egészen elfedi. A beteg ilyenkor ptosisos szemét csak úgy tudja használni, hogy részint homloka bőrének harántirányú rán­cokba szedésével iparkodik a lecsüngő felső szemhéj bőrét és ezzel együtt magát a szem héját is feljebb húzni, részint pedig úgy, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents