Scholtz Kornél dr.: Gyakorlati szemészet orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1918)

Glaucoma

205

'prodromorum). Ezen hosszabb-rövidebb ideig tartó bevezető időszak után a betegség teljesen kifejlődik (gl. evolutum) és vagy acut vagy chronicus lefolyást vehet. Acut lefolyás esetében (gl. inflammat, acutum) a feszülés emelkedése továbbra is egyes rohamokban következik be, amelyek ázonban most már igen hevesek, kifejezett objectiv és subjectiv tünetekkel járnak. Chronicus iefolyás esetében (gl. inflamm. chronicum) a prodromalis tünetekből fokozatosan, úgyszólván észrevétlenül alakul ki a glaucomás állapot (habitus glaucomatosus) azáltal, hogy az eleinte csak koronként jelentkező tensio-emelkedés lassanként állandósul. Az acut és chronicus glaucoma között különben nem mindég vonhatunk éles határt. Gyakran megesik, hegy az acut módon heves rohamokkal kezdődő glaucoma chronicus lefolyásúvá lesz, viszont máskor egy gl. chronicum lefolyásában is támadhatnak acut rohamok.

Ha a szem akár acut, akár chronicus glaucoma miatt megvakul, az ú. n. glaucoma absolutum stádiumába kerül. Az ilyen szemeken az állandóan magas feszülés miatt különböző elfajulásos természetű elváltozások támadhatnak (gl. in stadio degenerationis).

1 Stadium prodromorum.

A glaucomának ebben az időszakában támadó feszülés-emelkedések többnyire csak múló látási zavarokat okoznak. A beteg arról panaszkodik, hogy látása koronként elhomályosul, ködössé válik és ha ilyenkor égő gyertyára vagy lámpára néz, a láng körül szivárványszínű színes karikákat iát. Néha fejfájás vagy szembeli nyomás érzése kíséri a látásromlást. Az összes tünetek rendszerint néhány óra alatt elmúlnak. Az egyes rohamok eleinte több heti, esetleg még nagyobb időközökben, később sűrűbben, esetleg naponként is ismétlődhetnek.

Ha a beteg egy ilyen prodromális roham alatt kerül elénk, a szemen csak kevéssé feltűnő elváltozásokat látunk : a szem egy kissé keményebb, a pupilla tágabb a rendesnél és renyhébben reagál. Néha az is észrevehető, hogy a csarnok sekélyebb, mint az egészséges szemen. Legfeltűnőbb még a szaruhártya gyenge zavarossága és felszínének bágyadtsága. A szaruhártya zavarossága okozza a ködös látást és emiatt lát a beteg színes karikákat a fényforrások körül, mint ahogy az egészséges szemű ember kissé zavaros közegen át nézve is ilyen színes gyűrűket lát (pl. párás ablaküvegen át az utcai lámpák körül). Mivel a kezdődő glaucomában szenvedő betegek az aránylag rendszerint rövid ideig tartó látási zavarok elmúltával, tehát olyankor keresik fel az orvost, amikor a szemeken semmiféle beteges elváltozás nem látszik, a látási zavarok leírására különös figyelmet kell fordítanunk és a beteget ebben az irányban részletesen ki kell kérdeznünk,