Scholtz Kornél dr.: Gyakorlati szemészet orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1918)
Glaucoma
203 A glaucomas excavatio kifejlődéséhez idő keil. Ezért egészen friss glaucomáknál, ha még oly nagy is a szem feszülése, kezdetben kivá- julást nem látunk, ellenben a legkisebb fokú, tapintó érzésünkkel észre sem vehető feszülésemelkedés, ha hosszabb idő óta tart, igen mély kiváj ulást okozhat. A glaucomás excavatio jól meg különb öztetendő úgy az ú. n. physiologiás excavatiótól, mint pedig a látóidegfőnek a látóideg más okból való sorvadásakor előálló excavatiójától. Az egészséges szeB 77. ábra. (Fuchs után.) A. Glaucoma miatt kivájult iátóidegfő képe, B hosszmetszete, h a szemfenék síkja, l a lamina cribrosa, a artériák, v t'j vénák, e excavatio, b sorvadt látóidegrostok, r retina, eh chorioidea, s sclera, n látóidegrostok, c centrális* ér, d kemény burok, ar arachnoidea, p lágy burok, j meken látható physiologiás excavatio oka az, hogy a látóidegrostok nem tölcsérszerűen hajlanak széjjel a retina felé, hanem kehelyszerűen (12. ábra). így a látóidegfő közepe táján ilyenkor gödör látszik, amelynek fenekén a rendes fekvésű lamina cribrosa likacsai is észrevehetők. A phys. kivájulás, bármilyen nagy is, sohasem terjed a látóidegfő széléig és ebben különbözik leginkább a glaucomás kivájulástól, amely mindég az egész látóidegfőre kiterjed. A látóidegsorvadástól eredő ú. n. atrophiás excavatio rendszerint szintén a látóidegfő széléig terjed, de olyan sekély, hogy inkább csak tányérszerű lelapulásnak nevezhető. A fokozott szemnyomás által a szemfenéken okozott anatómiai elváltozások között felemlíthető még a látóidegfő körül levő érhártya-
