Scholtz Kornél dr.: Gyakorlati szemészet orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1918)
Az uvea betegségei
168 ugyanolyan következményes elváltozásokat okoz, mint bármily más okból eredő plastikus iridocyclitis ; a betegség veszedelmes volta onnan ered, hogy a legtöbb esetben véglegesen soha meg nem gyógyul, hanem hosszabb-rövidebb időközökben folytonosan kiújul. így azután bármily kicsinyek legyenek is az egyes recidivák következményei, összességükben és végeredményükben a szem megvakulására vezetnek ; a pupilla lassanként izzadmánnyal elzáródik, az iris és sugártest összenő a lencsével, a lencse elszürkül. A gyuladás idővel átterjed a chorioideára, a fényérzés kialszik, a szem eipuhul, atrophiássá lesz. A recidivák csak ritka esetekben maradnak el és a teljes gyógyulás kivételes. Néha a sympathiás gyuladás nem a szem elülső részén, hanem a látóidegen és a retinán kezdődik papilloretinitis alakjában. Úgy a sympathiás gyuladást keltő szemben, mint pedig a sym- pathiásan megbetegedett szemben mutatkozó szöveti elváltozások jellemzők. Amíg más okból eredő, különösen genyes gyuladásoknál az izzadmány főképen az uvea felületén rakódik le, addig itt a beszűrő- dés a szövetek belsejében van és az uvea egyes részeinek jelentékeny megvastagodásával jár. A 'prognosis a fent elmondottak szerint kedvezőtlen. A sympathiás gyuladás keletkezésének módját több theoria igyekszik megmagyarázni. Az a feltevés, hogy a gyuladás a ciliaris érző idegek útján reflectorikusan tevődik át a sérült szemről a másikra, tarthatatlan. Igen valószínű, hogj^ a gyuladást eddigelé még ismeretlen mikroorganismusok okozzák. Ezek Leber feltevése szerint a látóideg és chiasma mentén jutnának át a másik szemhez ; Berlin és újabban Römer theoriája szerint a sympathiás gyuladás metastasis eredménye, okozója a vérerek útján kerül a másik szembe. Ismereteink mostani állásának ezen utóbbi feltevés feiel meg leginkább, bár elfogadása olyan mikroorganismusok létezését feltételezi, amelyek csakis a szemben képesek gyuladást kelteni. A sympathiás gyuladástól lényegesen különbözik az ú. n. sym- pathiás izgatottság (irritatio sympathica). Minden szem, amelynek érző idegeit valami izgatja (gyuladás, idegen test stb.), a ciliaris idegek útján reflectorikusan a másik szemen egy bizonyos izgatottságot képes kelteni, amely főképen könnyezésben és fénykerülésben nyilvánul. Ezek a tünetek fokozott mértékben és egyéb jelenségekkel kapcsolatosan mutatkozhatnak olyankor, ha az egyik szemen sympathiás gyuladás keltésére is képes elváltozások vannak. Ilyenkor a másik szemen a fény kerülésen, könnyezésen és gyenge ciliaris belöveltségen kívül bizonyos functionális zavarok is mutatkoznak ; a szem írás-olvasásnál igen hamar kifárad, alkalmazkodási képessége csökken, néha a látás-
