Scholtz Kornél dr.: Gyakorlati szemészet orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1918)
Az uvea betegségei
161 tásra használt pupillatágító szer hatáságnak engedni kezd és további 10—14 nap alatt maximálisan megtágui, miközben a gyengébb lenövé- sek elszakadnak. Ezzel kapcsolatosan a ciliáris belöveltség mindinkább elhalványul, a csarnokvíz feltisztul, a pupilla feketévé válik, a látás megjavul. A chronicus an kezdődő iritisek és iridocyclitisek abban különböznek az acutaktól, hogy fájdalmatlanok, vagy csak kevés fájdalommal és minimális izgalmi jelenségekkel járnak, úgy hogy a beteg néha csak látásának megromlása miatt válik bajára figyelmessé. A chronie us természetű gyuladások kisebb-nagyobb remissiókkal hónapokig, sőt évekig elhúzódhatnak és végeredményükben ugyanazon következményekre vezetnek, mint az acut lefolyásúak. Olyan iritisek és cyclitisek, amelyek valamilyen általános betegségtől vagy más állandóbb természetű ártalomtól erednek, a kiújulásra igen hajlamosak. Bár a recidivák rendszerint enyhébben szoktak lefolyni, mint az első gyuladás, mégis azáltal, hogy minden egyes ki- újulás után valamily állandó elváltozás, pl. egy-két synechia, véglegesen visszamaradhat, összességükben és végeredményükben a szemnek nagy ártalmára lehetnek. Hosszú ideig eltartó, vagy gyakran kiújuló iritisek után az iris szövete sorvadni szokott. Az iris keskenyebbé, vékonyabbá, szakadé- konnyá lesz, ami az ilyen szemeken végzett műtéteknél tűnik fel. A rajzolat elmosódik, a felszínen a stromafestéksejtek elpusztulása miatt néha körülírt szürkésfehér foltok mutatkoznak. Ha az iris szövete egyes helyeken egész vastagságában elsorvad, azon a helyen a hátiüsó felszínt borító festéksejtréteg fekete folt képében látszik meg. Az uvea gyuladásainak fentebb ismertetett következményei, mint az occlusio és seclusio pupillse, az iris teljes lenövése a lencsére, következményes hályog, a szem elsorvadása stb. csakis a súlyosabb, vagy többször kiújuló vagy pedig elhanyagolt gyuladások kíséretében fejlődnek ki. Az iritis után visszamaradó egyes synechiák bajt nem okoznak. Nagyobb számú synechiák a pupilla tágulását vagy szűkülését akadályozzák, esetleg a csarnokvíz áramlását megnehezítve néha feszülésemelkedést váltanak ki. Az occlusio 'papillae csak a látást rontja meg többé-kevésbbé, de feszülésemelkedést nem okoz, mert a csarnokvíz az izzadmányhártván keresztülhatolhat és rendes útján távozik el a szemből. A seclusio pupillae mindig feszülésemelkedést von maga után és ezért a szem további sorsára igen veszedelmes állapot. Az iris lapszerint való lenövésétői és a lencse körüli izzadmány- képződéstől eredő ú. n. következményes hályog (cataracta accreta) jóval rosszabb prognosist nyújt mint a közönséges hályogok, mert az 11 Scholtz: Szemészet.
