Schmieden Viktor: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1923)

III. Fejezet. A végtagcsonkítás (ampútatio), kiizesítés (exarticulatio) - Bevezetés. A végtagcsonkításról általában

Bevezetés. A végtagcsonkításról általában.

vonal síkjában, a végtag felső kerületén a még át nem vágott lágyrészeket metszük át. A csontot ugyancsak az átmetszett lágyrész- nivó magasságában fűrészeljük át.

Mielőtt a fürészeléshez kezdenénk, a lágyrészeket és a csonthártyát a csontról teljesen le kell választanunk, mert különben a lágyrészek a gyógyulást hátráltató módon szétcafatolódnak és a szövetcafatok a fürészfogak közé jutva, a fűrész élét tompítják. Szabályos fürésze- lésnél a fűrésznek könnyedén kell mozognia. A kezdő a fűrészt rendesen erősen nyomja, amivel a fűrészt előrehaladásában gátolja: a fűrészt nyomni sohasem szabad, hatását saját csúszásából kell kifejtenie.

Először kis fürészjáratot készítünk, majd az egész fűrészlap kihasználásával gyorsan fűrészelünk tovább,

a végefelé ismét lassú apró húzásokkal dolgozunk, nehogy a még hátralevő csontrészt letörjük. Ahol két csont alkotja a végtagot, az a szabály, hogy mindkét csontot egyidejűleg fűrészeljük át, feltéve, hogy

78. ábra. Bergmann- féle csipesz.

79. ábra. Kocher- féle ütérfogó.

80. ábra. A csonkoló-kés tartása a metszés kezdeténél.