Schmieden Viktor: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1923)
IV. Fejezet. Különböző végtagműtétek
138 IV. Fejezet. Különböző végtagműtétek. és erős fakalapácsot használunk. A lágyrészeket éles kampókkal tartjuk el. A megbetegedett csontvelőrészeket éles kanállal kaparjuk ki. A műtét kivitelét, valamint a sebellátást hullán kitünően lehet gyakorolni magának a kórfolyamatnak jelenléte nélkül is. A tapasztalat azt tanítja, hogy nagy és mély csontüregek nehezen hegesednek be. Különösen áll ez a sípcsont gyakori sequesterüregeire. Ez okból a mély, árokszerű csontüregeket a szélek kisimítása által lapos mélyedésekké alakítjuk át, melyek fölött az oldalsó lágyrészeket könnyen összehúzhatjuk, illetve átcsaphatjuk. A szélek kiegyenesítését különböző nagyságú vájt vésőkkel végezzük. Bár a csont erőssége ezáltal sokat veszít, a gyógyulási kilátások mégis sokkal jobbak, hacsak vésés közben törést nem okoztunk. A bőrfedést tekintve különösen nagy nehézségek állanak elő a sípcsont felső és alsó epiphysise táján, hol gyakoriak az egész az epiphysisvonalig terjedő genyedési folyamatok. E területek csontfalát azonban nem véshetjük fel, minthogy a szomszédos Ízületet semmi körülmények között megnyitni nem szabad. Neuber útmutatása szerint legjobb ily esetben Y alakú metszést alkalmazni. (163. ábra.) A nyelvalakú lágyrészlebenyt a csontvelőműtét befejeztével a mélybe helyezzük és acélkapoccsal rögzítjük. Ily módon a gyógyulás legrosszabb kilátású helyéről már jóelőre gondoskodtunk. Néhány szóval most azon legfontosabb speciális szabályokat ismertetjük, melyek a végtagok hat hosszú csöves csontjának feltárására érvényesek. A legfontosabb csonttal, a sípcsonttal kezdjük. Ahol rendkívüli körülmények más eljárást nem igényelnek, a hosszmetszést az előre és befelé tekintő sípcsontfelszin közepére ejtjük. E felszín egész hosszában a bőr alatt fekszik, melléksérülést tehát semmi körülmények között nem okozhatunk (v. ö. a 111. ábrán látható keresztmetszettel). A szár- kapocscsontot a külső oldal felől tárjuk fel. A csont a két epiphysis kivételével izomzattal van borítva, melyet lehetőleg az interstitiu- mok irányában választunk szét. A szárkapocs-fejecs tájékán ne feledkezzünk meg a n. peronaeus közelségéről. A fölvésés előtt a typusos módon (144. ábra) szabaddá tesszük. Hogy az ideget, különösen azonban legfontosabb ágát a n. peronaeus superficialist tovább befelé is kíméljük, a csont felső felében a peronaeus izomzat mögött, alsó felében a peronaeusok és az ujjfeszítők, illetve izmaik között hatolunk be. A csont alsó harmada közel a bőr alatt fekszik. A combcsont typusos felvésését a csont egész hosszában a külső oldal felől 162. ábra. Váj tvéső.
