Schmieden Viktor: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1923)
IV. Fejezet. Különböző végtagműtétek
7. Necrotomia (sequestrotomia). 137 Az osteotomia supracondylicát Mac Ewen szerint a belső oldal felől hajtjuk végre. A test a háton fekszik, a kissé behajlított térdhelyzetben levő alsó végtagot a legnagyobb fokban kifelé fordítjuk; a térd alá homokzsákot helyezünk. Kitapintjuk a comb középső condy- lusának felső szélét és a m. adductor magnus rajta tapadó inát. A vésőmetszést közvetlenül a condylus felett eszkö- zöljük{Xő>\. ábra b). Harántujjnyira az adductorintól a már ismert módon késünket a csontig bökjük. A térdizületi tok és a feszítő izomzat most késünk előtt, a nagy erek pedig késünk és az adductor mögött, már a térdhajlatban feküsznek. E helyen Hajtjuk végre a subcután lineans osteotomia szabályai szerint a csont átvésését és a keletkező csont- hidat kifelé (az X láb állásának megfelelően) törjük el. Ezáltal elkerüljük a n. peronaeus tűlnyujtás útján keletkező megsértését. Csak a csonthíd behajlítása után fogjunk hozzá a korrektúrához, miközben ügyelnünk kell arra, hogy a spongiosus törvégek egymásba ékelődjenek. Az ékalakú nyílt osteotomiát, melyet leginkább rachitises elgörbülések esetében alkalmazunk, legjobb a sípcsonton gyakorolni. A 161. ábra «c» jelzi a vésés alakját valamivel a csont felső epiphysise alatt. A műtéthez szükséges bőrmetszést a lágyrészek kímélése céljából általában itt is hosszirányban ejtjük. 7. Necrotomia (sequestrotomia). A csontokon végzendő műtétek közül igen gyakori a csontvelő szabaddátétele osteomyeliticus sequesterek eltávolítása és a központian fekvő csonttályogok megnyitása céljából. E műtétet leginkább a végtagok hat hosszú csöves csontján végezzük. Ha általános szabályokat akarunk felállítani, akkor mindenekelőtt jegyezzük meg, hogy mindig hosszmetszéseket ejtünk, melyek az izomzatot, az inakat, különösen azonban az ereket és idegeket megkímélik. A metszést a csonthártyán át a csontig mélyítjük, a csonthártyát raspatóriummal kétoldalt letoljuk és az egész kóros terület kiterjedésében az elülső fal fölvésése által szabaddá tesszük a csontvelőt. E művelethez, vájt fanyelű vésőt, az ú. n. asztalosvésőt (162. ábra) 161. ábra. a) Osteotomia femoris subtrochanterica, b) osteotomia femoris supracondylica, c) a tibia ékalakú osteotomiája.
