Schmieden Viktor: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1923)

IV. Fejezet. Különböző végtagműtétek

4. Érvarrás.

131

lenesen elcsípve a köralakú érlument három saroköltéssel egyen- oldalú háromszög alakra huzzuk ki és a három oldalt ugyanazon elv szerint varrjuk össze (148. ábra) vonalszerint, finom tovafutó öltésekkel, mint az oldalsó érvarrásnál. A későbbi elszükülés elkerülése céljából amennyire csak módunkban áll, takarékoskodjunk az érfallal. Ha a varrás befejeztével a szúrcsatornák véreznének, úgy

149—152. ábra. Vérér egyesítés a Payr-féle magnesiumprothesis segítségével.

élőnél 5 percre nedves borítást alkalmazunk, minek hatása alatt a fonalak annyira megduzzadnak, hogy a vérzés megszűnik. Igen fontos annak elkerülése, hogy az adventitia részecskéi a varratvonalba vagy különösen az érlumenbe belekerüljenek; e célból az adventitiát a sebszélekről jó darabon lehúzzuk és levágjuk. — E módszer mellett már csak Payr kitűnő prothesisének van jelentősége. Payr lekötést alkalmaz magneziumgyűrűvel összeköttetésben, melyre az ércsonkot úgy köti rá, hogy a prothesis kívülre kerül és a sértetlen intimák kontinuitása helyreáll, utóvérzés nem következhet be (149—152. ábra).

Az itt leírt éredénysebészet technikáját hullán a combon, a lágyékszalag alatt e célra szabaddá tett nagy ereken gyakorolhatjuk legjobban.

9