Schmieden Viktor: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1923)
IV. Fejezet. Különböző végtagműtétek
120 IV. Fejezet. Különböző végtagműtétek. egyszerűség kedvéért nem akarunk ismertetni, legjobban Wilms módszere felel meg. Ez a következő: kis távolságra a metszésfelülettől vékony inköteget körülöltünk finom selyemfonállal, majd közvetlenül az előbbi szúrás mellett úgy .szúrunk be, hogy tűnk a metszésfelületen jöjjön ki; most a másik incsonk metszésfelületén hatolunk be a tűvel, oldalt kiöltünk és közvetlenül a kiöltés mellett újra egy kis kötegöltést készítünk. Az inperiphaeriákon néhány ily öltést készítve, mielőtt a fonalakat csomóznánk két horgas csipesz segítségével közelítjük egymáshoz a csonkokat, végül csomózzuk a fonalakat. A legszigorúbban óvakodjunk attól, hogy a fonalak húzása által közelítsük 128. ábra. Invarrat két egymásmelletti öltéssel. 129. ábra. Invarrat két keresztezett öltéssel. 130. ábra. Lapos inak varrása. az incsonkokat, mert a varratok így be-, esetleg átvágnak. A kitűnő eljárást a 131. és 132. ábra szemlélteti. Az egyszerű inmetszéssel szemben megrövidült inakat plasticu- san is meghosszabbíthatunk, hogy kontinuitásukat újra helyreállíthassuk. A 133. ábra szerint Z alakú metszést készítünk az inon nyílt sebben (Bayer-féle tenotomia) ; mihelyt az infeleket széjjelválasztottuk, az egymáshoz illő fél inkeresztmetszeteket egyszerű varrattal egyesítjük. (134. ábra.) Ezen eljárást a gyakorlati sebészetben igen sokszor alkalmazzuk. Hullán legjobban az Achilles-inon gyakorolható és pedig a 126. ábra b) vonala szerinti bőrmetszésből. Az inmeghosszabbítás céljából végzett Bayer-féle módszert subcután is végrehajthatjuk. A fentebb leírt subcután inmetszés technikája szerint járva el, az in calcaneuson való tapadása felett az egyik oldalon tenotommal behatolunk és az inat kb. feléig harántul bevágjuk, majd 3—4 ujjnyira felette azt ellenkező oldalon szintén feléig bevágjuk. Ezután erős
