Schmieden Viktor: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1923)

IV. Fejezet. Különböző végtagműtétek

2. Invarrat és inplastica.

119

keresztben álló (129. ábra) öltésekkel egyesítjük őket. Ha vékony lapos, jelentéktelen metszésfelületű inakat kell varrnunk, akkor a csonkokat oldalfelszineikkel helyezzük egymásra. (130. ábra.) Az invarrást finom selyemmel és oly kicsiny hajlított tűvel eszközöljük, mely csak jelentéktelen szúrási csatornát hagy hátra.

Az itt leírt és a 128. és 129. ábrán szemléltetett módszer ellen annyiban emelhetők kifogások, hogy a fonalak az inrostozottság irányá127. ábra. Subcutan tenotomia kivitele az Achilles-inon.

nak megfelelvén, gyakran kiszakadnak, vagy engednek feszességükből még mielőtt a teljes összeforradás bekövetkezett volna; ezért mindeddig egy régi szabályt követve, szükségesnek tartották az invarrást biztosító sinkötés alkalmazását legalább három héten keresztül. Ez idő alatt azonban az in és inhüvely, vagy ha az utóbbi hiányzik az in és a környezete között összenövések jöhetnek létre, miáltal a működés korlátozódik. Ezért a modern élettani és functionalis sebészi technika újabb követelménye az, hogy inakat oly feszesen tudjunk varrni, hogy közvetlenül a műtét után kis erővel active és passive megterhelhetők legyenek s ezáltal a szövetek közti állandó mozgathatóságot biztosíthassuk. E követelménynek a számos eljárás közül, melyeket itt az