Schmieden Viktor: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1923)

III. Fejezet. A végtagcsonkítás (ampútatio), kiizesítés (exarticulatio) - B) Csonkítások és kiizesítések az alsó végtagon

B) Csonkítások és kiizesítések az alsó végtagon.

111

(biceps, semimembranosus, semitendinosus, gracilis). Élőben még több kisebb ütőeret kell lekötnünk, melyek az izominterstitiumokban haladnak, ezek az arteria profunda femoris ágai (az arteria femoralis eligazodásai a 13. képen láthatók).

Az ereket lekötjük, az idegeket, különösen a nervus ischiadicust jól kihúzzuk s jó magasan resecáljuk. Az egymással szemben levő

Elülső felszín.

Hátsó felszín.

121. ábra. A jobb comb keresztmetszete.

izomzatot az edények megsértése nélkül nagy katgut-öltésekkel a csonk felett egyesítjük. Ezáltal újabb tapadási pontot adunk nekik és megakadályozzuk visszahúzódásukat. Az ekképen jól kipárnázott csonkra ráhajlítjuk az elülső nagyobb bőrlebenyt, amelynek sebszéleit a hátulsó kisebb lebeny széleivel egyesítjük.

Igen magas combcsonkolásnál mindegy, hogy hová esik a bőrheg, ilyenkor ugyanis a csonk nem terheltetik meg közvetlenül, a tuber ischiadicum a támasztópont, a csonk a művégtagban csak nyugszik.