Schmidt T. dr.: Az anatomi alapvonalai (Budapest, 1904)
Első rész. Csonttan - A törzs csontjai - A gerinczoszlop csontjai
42 Különös rész. cessi articulares superiores) emelkednek fel, ízlapjuk hátrafelé fordul. Az elülső felszín (facies pelvina) homorú, rajta az ő csigolyalest összeforradási helyét négy liarántvonal (lineae transversae) jelzi. A harántvonalak végein a 4 elülső keresztien k (foramina sacralia anteriora) látható, azon csatornák elülső nyílásai ezek. melyek a csontot nyíl irányban átfúrják. A domború háti felszínen (facies dorsalis) három sor párirányú kiemelkedés mutatkozik, melyek közül a középső keresztcsonti taraj (crista sacralis media) a tövisnyúlványok összecsontosodásának felel meg. Tőle oldalfelé jobbra és balra van a harántnyúlványokból származó oldalsó keresztcsonti taraj (crista sacralis lateralis). E mellett találjuk az elülső kereszt lyukaknál kisebb és szabálytalanabb 4 liátnlsó keresztlyukat (foramina sacralia posteriora)', előfelé az elülső keresztlyuk képezi egyenes folytatásukat, mindannyian pedig a median felé tartó s keresztcsatornával összefüggő lyukakkal (foramina in tersa era Ha) közlekednek. A felszín alsó végén van egy patkóalakú kivágás, ez a keresztcsatorna kimeneté (hiatus sacralis), ennek oldalsó határát a keresztcsonti szarvak (cornua sacralia) teszik. A keresztcsont csúcsán (apex ossis sacri) porczogóval bevont felszín van a farkcsonttal való izülésre. A keresztcsonti lyukaktól oldalfelé feküsznek az oldaltönie- gek (partes laterales), melyek a borda és harántnyúlványok összecsontosodásának és erős megvastagodásának felelnek meg. Oldalsó felszínükön található a fülalakú ízfelszin (facies auricularis), a mely a csipőcsontnak hasonnevű felszínével ízül. Ettől hátra és felfelé terjed a keresztcsonti érdesség (tuberositas sacralis). A keresztcsont is mulat némi csekély, de nem állandó és biztos nemi jelleget, a mennyiben a férti keresztcsontja inkább magas, keskeny, a nőé rövid, széles és kevésbbé görbült.