Schmidt T. dr.: Az anatomi alapvonalai (Budapest, 1904)

Első rész. Csonttan - A törzs csontjai - A gerinczoszlop csontjai

A törzs csontja’.

ÍA

b) A far ke sont.

A farkcsont (os coccygis) 3—o csenevész csigo- | Farkcsont. Jvából áll. melyek közül csak a felső hasonlít némileg csigolyához. Ez széles, ovalis felszín útján függ össze a keresztcsont csúcsával: egyedül ennek vannak még csenevész haránt- és felső izületi nyúlványai, mely utóbbiak a farkcsonti szarvakat (cornua coccygea) képezik. A második farkcsigolyán csak az álharántnyúlványok ismerhetők még fel.

A gerinczoszlop a maga egészében.

A gerinczoszlop négy fontos feladatot teljesít: először a törzsnek tengelye, másodszor a gerinezvelőt erősfalú csonttokkal védi, harmadszor görbületei, mozgékonysága és a csigolyaközti korongoknak köszönhető rugalmassága folytán erősebb megrázkódásoktól óvja az agyvelőt és negyedszer mint szilárd támasz vesz részt a zsigeri cső képzésében.

Egészében egy hátulról előfelé kétszer S alakúlag hajlított oszlop, a melyen nagyobb felső és kisebb alsó részt különböztethetünk meg. A kettő határán van az élesen kiszögellő Hőfok, melynek helyzetét a keresztcsont tárgyalásakor már megemlítettük. A nagyobbik rész a 24 valódi csigolyából és a köztük levő 22 csigoly aközii korongból áll. Kerületét tekintve, egy magas csonka kúphoz hasonlíthatnék, melynek alapját az ágyékcsigolyák képezik, honnan fölfelé kerülete mindinkább kisebbe- dik. Az alsó. kisebb része kezdetén oly széles, mint a nagyobbik rész alapja, azután kerülete rohamosan apad, s a farkcsont csúcsán egy kis gombbal végződik.

Ha oldalról tekintjük a gerinczoszlopot. azt tapasztaljuk, hogy ott, a hol a bordaelemek jól kifejlődtek, előfelé homorú, a hol pedig csökevényesek. ott előfelé domború (nyak és ágyéki rész).

A csigolyatest és ív között találjuk a csigolyaközti lyukat.

Élűiről tekintve a IV. és V. nyakcsigolya a legkeskenyebb, az egész oszlop ezektől úgy fölfelé, mint lefelé szélességben gvarapA gerinczoszlop a maga egészében.