Schmid Hugó: Sebészi műtéttan orvostanhallgatók és gyakorló-orvosok számára (Budapest, 1889)
XV. Daganatok eltávolítása
847 Kevésbé mozgékony bőrnél, vagy ha a tömlő tokja igen vékony, czélszerűbb a daganat alapján egy hegyes kusz- torát átszúrni és azt, belülről kifelé ketté hasítani. A tömlő tartalmát kinyomjuk s ezután egyfelől a bőr, másfelül a tok sebszélét horgas csípővel megfogjuk s a tokot külömböző irányban vonva, igyekszünk kiszabadítani. Erősebb összefüggésnél a bőr sebajkát horoggal elhúzza segédünk, mi pedig véső kutatóval esetleg ollócsapásokkal választjuk szét a képleteket. Ugyanezen eljáráshoz kell folyamodnunk akkor is, ha a tokot véletlenül nyitottuk meg, vagy ha a tömlőtartalom híg. Ha a tömlő a bőrrel lobos folyamatok következtében összenőtt vagy már genyedésben van, akkor a műszabályos kiirtás végre nem hajtható. Ilyenkor a tartalom kinyomása után a tokmaradványokat lehetőleg kikanalazzuk, a tömlő üregébe kötőanyagot fektetünk és sarjadzás útján törekszünk gyógyulásra. Edénydaganat (angioma) műtété. Edénydaganatoknál első sorban arra törekszünk, hogy ha lehetséges, késsel távolítsuk el. Ennek az eljárásnak a választása azonban csak akkor van helyén, ha az angioma székhelye és kiterjedése olyan, hogy a kiirtás után a sebszéleket nagyobb feszülés nélkül egyesíteni lehet. Kiterjeszthetjük még a késsel való kiirtást oly esetekre is, a melyekben a kimetszés után létrejövő anyaghiányt képzőműtét által pótolhatjuk (pl. a szemhéjakon). Mindazonáltal a kiirtás inkább csak kisebb (1 — 2") kiterjedésű angiomáknál választható czélszerűen. Átalán véve a daganatot az ép bőrben vezetett petealakú vagy köridomú metszéssel körülírjuk s azután néhány metszéssel vagy ollócsapással alapjáról leválasztjuk. Vérző edényekre azonnal ujjnyomást gyakorol segédünk; lüktető ereket bekötünk; a terimbeles vérzést varratok s nyomó kötés alkalmazása által legbiztosabban csillapíthatjuk. Ha az angiomát akár nagyobb kiterjedésénél fogva, akár pedig azon körülmény folytán, hogy a kiirtás után, pl. az
