Herxheimer Gotthold dr.: A kórbonctan alapvonalai 2. Részletes kórbonctan (Budapest, 1915)
II. Fejezet. A vérkeringési szervek megbetegedései - A) Szív- és szívburok
34 II. fejezet. A vérkeringési szervek megbetegedései. A szívizom rostjaiban előfordulhat még vakuoláó elfajuláó és rögöó- hyalinoó ózéteáéá is, pl. diphtheriánál és más fertőző betegségeknél. Az elhalás az izomrostok legsúlyosabb elváltozása. Az elhalt izomrostokban mész rakódhatik le. Ez fertőző betegségeknél — pl. paratyphusnál — igen gyorsan létrejöhet. Öregkorban izomszövet pusztul el és kötőszövet által pótoltatik. Különösen a szemölcsizmok csúcsán lehet ezt látni fehér csíkok alakjában. Amyloidelfajulás meglehetős ritkán fordul elő a szíven, leginkább foltszerűen; a kötőszövetet, az ereket, ritkán a billentyűket támadja meg. A szív sorvadása, mely öregkori és kachexiás állapotoknál lép föl, legtöbbször ú. n. feótékeá (pigment) óoivadáá (1. 1. k. 73. 1. és ö5-ik ábrát) 444b. ábra. A szívizomrostok elhalása 444 c. ábra. Keresztmetszet a jobb kamra hyalin-rögökkel. falán adipositas cordisnál (*£). f subepicardialis zsír, az izomzatba m beterjedve, osmiumsavval feketére festve, e endocardium. alakjában mutatkozik. A szív sorvadás következtében egészben kisebb lesz, a koszorús erek kanyargósak, a szemölcsizmok és a szívfal keresztmetszete vékony; a szívizomzat sötét barnásvörös, állománya petyhüdt és törékeny. Igen gyakran észleljük a koszorúserek sklerozisát. Valószínűleg csak mint agoni ás jelenség keletkezik az ú. n. fraginenlatio myocardii, amely az izomrostok szakadásában áll és amely épúgy mutatkozik a rostok folytonosságában, mint a ragasztólécek helyén (segmentatio). Az elváltozást mikroszkópon nézve az izomrostocskákban számos, harántul fekvő vagy lépcsőzetes hasadékot és rést látunk; a fragmentatio legalább a súlyosabb esetekben puszta szemmel is észrevehető, amennyiben az éles késsel készített, rendes viszonyok közt sima metszlapon, ott ahol az izomzat hosszirányban van találva, érdes felület látszik. A íragmentatio majdnem kivétel nélkül felnőtteknél fordul elő; túlságosan nyújtott részletek elszakadásán alapszik és nyilván csak agonia alatt keletkezik. A zsíros elfajulástól (1. fent) meg kell különböztetni azon állapotokat, amelyeket közönségesen zóiroá óz ívnek, obesitas vagy adipositas
