Herxheimer Gotthold dr.: A kórbonctan alapvonalai 2. Részletes kórbonctan (Budapest, 1915)

II. Fejezet. A vérkeringési szervek megbetegedései - A) Szív- és szívburok

A) Szív és szívburok.

33

444. ábra. Metszet zsírosán elfajult szívizomból. Osmium-savval kezelve.

c) Myocardium,

A szívizomban elsősorban különféle elfajulásos változások fordulnak elő, amelyeket egyrészt általános (toxikus vagy fertőzéses) betegségek, másrészt helyi vérkeringési vagy gyulladásos folyamatok okoznak. Az előbbiekhez tartozik az izomrostok zavaros duzzadása, amely a fent leírt módon (1. I. k. 51. 1.) mutatkozik és amelynek teljes kifejlődése esetén a szívizom opák (fakó), szürkés-vörös, főtt hússzerű.

Mikroszkóppal nézve az izom- rostocskák (fibrillum) közt fehérjeszemcséket látunk. A sorvadás különösen bizonyos általános fertőző betegségek (typhus, scarlatina, diphtheria stb.) és bizonyos mérgezések (foszfor, arzén stb.) rész jelensége. Még fontosabb az elzsírosodás (zsíros elfajulás) ; ez főként gócszerűen jelentkezik a szív izomzatában és pedig sárga foltok és csíkok alakjában (444-ik ábra) és a szívizom- zatnak különösen a szemölcsizmokon sajátságos csíkolt («tigrisbőrszerű») rajzolatot ad, ami az elfajult részeknek az érrendszertől való függésére mutat. Ha a folyamat nagyobb, inkább diffúz elterjedést ölt, akkor az egész izomzat sárgásvörös, kifejezetten zsírfényű és feltűnően porhanyós, törékeny. A zsíros elfajulás ugyanolyan körülmények közt fordul elő, mint a zavaros duzzadás; azonkívül található súlyos szegényvérű- ség, különösen anaemia perniciosa vagy helyi rossz táplálkozás kíséretében (koszorús erek sklerozisa), végül mint szívelégtelenség különböző alakjainak kísérő jelensége túltengett szíveken, billentyű- bántalmaknál épúgy, mint idiopathiás szívtúltengésnél. Diphtheriánál a zsíros elfajulás igen gyakran fordul elő, még pedig sokszor igen kiterjedten.

Schmaus: Kórbonctan. II.

444 a. ábra. A szív izomrostjainak «zsíros elfajulása.»