Herxheimer Gotthold dr.: A kórbonctan alapvonalai 2. Részletes kórbonctan (Budapest, 1915)
I. Fejezet. A vér és vérképzőszervek betegségei - C) Nyirokcsomók
16 I. fejezet. A vér és a vérképző szervek betegségei. bacillusai a nyálkahártyákon keresztülhatolnak és a nyirokkal a nyirokcsomókba hurcoltatnak, anélkül, hogy a behatolási helyen való rövid tartózkodásuk alatt lokális elváltozásokat hoznának létre (1. I. k. 154. 1.). A nyirokcsomók tuberkulózisa a nyirok- vagy a vérpályán át (akut miliaris tuberkulózis) jön létre, némety esetben talán placentáris öröklés útján vitetik át (I. k. 154. lap). A nyirokcsomók tuberkulózisa részben körülírt tuberkulumok alakjában lép fel, részben kevésbé élesen elhatárolható és sokszor összefolyó gümős sarj szöveti gócokban. Az utóbbi különösen a nyiroksinusok endo- theljének erős burjánzása útján keletkezik és gömbsejtekkel gazdagon beszűrődött, gyakran élesebben körülhatárolt göböcskéket is tartalmaz (v. ö. 1. k. 157. L). Mivel rendszerint az egész nyirokcsomó hyperplasiás lymphadenitis székhelye, amelynek következtében jelentékenyen megnagyobbodik és mivel a folyamat igen gyakran több nyirokcsomóra terjed ki. ezért sokszor találunk nagyobb mirigycsoportokat, melyek egymással összenőtt és végül vagy egészben elsajtosodott, vagy többé-kevésbé hyalinrostos átalakulástól megkeményedett nyirokcsomókból vannak összetéve. Az előbbi esetben az elsajtosodott tömeg ellágyulhat, vagy másodlagos fertőzés folytán elgenyedhet, aminek gyakran a környezetbe való áttörés lesz a következménye. (A bőr alatt fekvő gócoknál a külső felületre vezető sipolyjáratok keletkeznek. A tuberkulózisnak az ellágyult nyirokcsomókból a nyirok- és vérereken át való továbbterjedésről 1. 1 ,k. 157. és 158. lapot.) Elsajtosodott nyirokcsomók gyakran elmeszesednek. vagy valódi csontszövet képződik bennük, pl. a bronchialis nyirokcsomókban. (A ókrofuláó nyirokcs on i őbán talm a kát 1. 1. k. 162. lapon.) Tuberkulózisbacillusok sokáig fekhetnek a nyirokcsomókban latensen, anélkül, hogy tulajdonképeni tuberkulumot létrehoznának; ilyenkor először csak hyperplasiát okoznak, amelyet Bartel vlymphoidos stádiumnak» nevez. A syphilis lefolyása alatt a nyirokcsomók duzzanatai fontos szerepet játszanak; nagyobb, tömött, a metszéslapon szürkésvörös göbök, ú. n. indolens búbok alakjában (I. k. 164.1.) jelentkeznek, még pedig úgy az elsődleges betegségi gócnak megfelelő, mint távolabb fekvő tájékokon is. nevezetesen a lágyéki, nyaki, hónalji, tarkói nyirokcsomókban stb. Ezen búbók eleinte a tüszők és a nyiroksinusok sejtes hyperplasiáján alapszanak, amihez az interstitialis kötőszövet megszaporodása is járul; zsíros és hyalinos elfajulás is társulhat hozzá. Ritkábban támadnak a nyirokcsomókban a lues későbbi stádiumaiban valódi gummás folyamatok (E k. 167. 1.). Idetartozik a valószínűleg baktériumok által feltételezett lymphogranulomatosis is, amelyről már (I. k. 262. lapon) szó volt. A nyirokcsomók (nem gyulladásos) hyperplasiái közül elsősorban a különösen kis gyermekeknél található status lymphaticus említendő. E kóralaknál minden lehetséges nyirokcsomó és nyiroktüsző (pl. a nyelv gyökén, a thymusban, a bélben stb.) hyperplasiás, egyben többnyire megnagyobbodott a thymus is; mindez általános alkati rendellenességre utal. A nyirokcsomókban azonkívül különféle hyperplasiás burjánzások fordulnak elő, amelyek egyrészt idősült gyulladásokhoz, másrészt daganatokhoz szolgálnak átmenetül és azoktól nem mindig különböztethetők meg élesen. Ezek együttesen rendesen lymphomáknak neveztetnek, az egyes esetekben azonban nagyon különböző jellegűek. Közös tulajdonságuk a nyirokszövet burjánzása, úgy hogy a nyiroksinusokból (II. k. 14.1.) többnyire
