Herxheimer Gotthold dr.: A kórbonctan alapvonalai 2. Részletes kórbonctan (Budapest, 1915)
I. Fejezet. A vér és vérképzőszervek betegségei - C) Nyirokcsomók
C) Nyirokcsomók. 15 vagy genyes és genyes-eves gyulladások keletkeznek. Az akut lymphadenitis kimenetele reótitutio ad integrum vagy időáült gyulladás (lásd alább) lehet. Genyes gócokból genytestek szívódhatnak fel a nyirokcsomókba, mikor is a genysejtek épúgy, mint más felszívódott elemek elsősorban a nyiroksinusok recézetének hézagaiban gyűlnek össze (genyfelszívódás). Evvel kapcsolatban vagy pedig azáltal, hogy genykeltő mikroorganismu- sok jutnak a nyirokcsomókba, fejlődik ki a tulajdonképeni fjenyes lymphadenitis, amikor a gyulladt nyirokcsomó szövetében sárgás foltok lépnek fel, amelyek azután a szövet beolvadására és tályogok képződésére vezetnek, a nyirokcsomók egész csoportját elpusztíthatják és a környezetbe áttörhetnek. Ha a geny kifelé ürül, sipolyjárat keletkezik és a tályog hegképződés által gyógyulhat. Ha a gyulladást okozó anyagok behurcolása krónikusan történik, pl. idősült hurutok kapcsán vagy a nyirokcsomókhoz menő nyirokerek gyökérterületén végbemenő lassú fekélyesedés folyamán, mint fogcariesnél s í. t., akkor idősült hyperplasias lymphadenitis keletkezik, amelynek következménye gyakran szövetelkeményedés (induratio) szokott lenni; a sejtes hyperplasia mellett a recézet és a durvább kötőszöveti nyalábok is megvastagodnak, végül a sejtes elemek rovására a óz övét rostosán átalakul. Ennek folytán a nyirokcsomó zsugorodik, megkisebbedik és tömöttebbé válik. Ilyen indurativ állapotok különösen azon nyirokcsomócsoportokban fejlődnek, amelyekben gyökérterületeikről való felszívódás útján korpuszkuláris elemek, különösen bizonyos porfajták, nagyobb meny- nyiségben rakódnak le és gyakran a nyirokcsomó jellegzetes elszíneződésére vezetnek. így a hörgi nyirokcsomók igen gyakran anthracosist mutatnak, vagyis palaszürke színeződést a tüdőből felszívott széntől; ezt eleinte főleg a sinusendothelek, később a reticulumsejtek is felveszik. A kötőszövet, amely a széntartalmú sejtekkel van beszűrődve, szaporodik, a tulajdonképpeni nyirokcsomószövet pedig pusztul, induratio antlira- cotica. Ritkább a mészpornak, vaspornak stb. lerakódása, amelyeket a tüdő megfelelő betegségeinél találunk. (L. III. fej.) Némely esetben idegen anyagok lerakódása a nyirokcsomó ellágyu- ldódra vezet; így pl. széntől megfestett bronchialis nyirokcsomók áttörhetnek a mellettük fekvő tüdővénába, miáltal a pigment a test más helyeire, különösen a lépbe, hurcoltatik el. A nyirokereken belül való retrograd elhurcolás útján a szén más nyirokcsomókba és szervekbe is eljuthat (1. k. 47.1). Továbbá ellágyult bronchialis csomók betörhetnek a légcsőbe. A nyirokcsomók pigment átlóját találjuk továbbá tetoválásnál, vérömlenyek felszívódása után (I. k. 71. l.l, különböző bőrbajoknál, morbus Addisonii-nál stí*. A nyirokcsomók tuberkulózisánál is legtöbbször kimutatható annak másodlagos csatlakozása más helyi gümős folyamatokhoz (a csontok, a tüdő, a bél stb. tuberkulózisához ; a tüdő gümős gócaiból a bronchialis csomók, gümős bélfekélyekből a mesenterialis és retroperitonealis nyirokcsomók fertőződnek s í. t.). Az esetek egy részében azonban a tuberkulózis elsődlegesen fejlődik a nyirokcsomókban, amennyiben a tuberkulózis
