Herxheimer Gotthold dr.: A kórbonctan alapvonalai 2. Részletes kórbonctan (Budapest, 1915)
I. Fejezet. A vér és vérképzőszervek betegségei - B) Lép
6 I. fejezet. A vér és a vérképző szervek betegségei. cyankaliummal való mérgezésnél a vér elveszti azon képességét, hogy az oxigént megkösse: cyanmethaemoglobin keletkezik, amely a vérnek és épúgy a hullafoltoknak is világos vörös színt ad. Kálium chloric ti ni nagyobb mennyiségben bevéve, a vérfestéket methae- moglobinná változtatja át, amely a vérnek barnás színárnyalatot ad (a spektrumban négy elnyelési csík látszik, amelyek közül azonban csak egy jól kifejezett) ; azonkívül a méreg a vörös vérsejteket elroncsolja úgy, hogy azok szemcsés tömeggé esnek szét, továbbá haemoglobinaemiát okoz. A hullafoltok kalium chloricummérge- zésnél sajátszerű fakószürke, vagy akár lilás színűek. A belső szervekben föltűnnek a sepiaszínű vérfoltok, melyek az erek átmetszése után keletkeznek. A vesében majdnem mindig pigmentinfarktusok találhatók, amelyek barna foltok és csíkok alakjában tűnnek fel, különösen a velőállományban. Kéllhydrogén mérgezés kénmethaemoglobin képződésével jár, amely nagyobb mennyiségben a vérnek sötét piszkoszöld vagy akár feketés szint kölcsönöz. Azonkívül különböző észlelések szerint a kénhydrogén a vörös vérsejteket elroncsolja.* A vérnek más minőségi elváltozásai azáltal keletkeznek, hogy bizonyos anyagcseretermékek megszaporodott mennyiségben halmozódnak fel benne, ha kiválasztásuk akadályozva van, így pl. a vizelet alkatrészei a veseműködés elégtelenségénél ; ide tartozik továbbá bizonyos szétesési termékeknek (húgysav, cukor) fokozott termelése ill. csökkent tovább bomlása, végül váladékok (pl. epe) átlépése a vérbe (cholaemia 1. I. r. IX. fej.). Egyéb, részben kívülről származó anyagok közül, melyek néha a keringő vérbe jutnak, a záir, levegő, óejtek éó pigment előfordulását már a metastasis (I. 4'2. 1.) és a pigmentképzés (1.69. 1.) tárgyalása alkalmával említettük. Itt csak azt az állapotot említjük, mikor a zsír a vérben oly jelentékenyen megszaporodik, hogy a vér tejszerűen zavarosnak látszik : lipaemia. Tartósan csaknem kizárólag diabetes mellhúsnál fordul elő. A tulajdonképeni vérparaziták közül, eltekintve a különféle baktérium- fajoktól (anthrax-bacillus, recurrens spirillumok stb.), megemlítendők a malaria plasmodiumai, a trypanosomák (különösen az álomkór okozói), a distomum haematobium és a fdaria sanguinis (v. ö. I. rész, VII. fej.). A vér regeneratióját vérvesztések után, anaemiák gyógyulásánál stb., a vérképző szervek fokozott működése eredményezi. Vérvesztés után először a vérplazma egészítődik ki rendes mennyiségére, azután helyreáll a fehér vérsejtek száma, végül a vörös vérsejteké. A vörös vérsejtek újraképződése számos magvas vörös vérsejt, úgynevezett erythroblast (1. fent) megjelenése mellett történik. Ez a regeneratio, épúgy, mint a vér fiziológiai képződése rendesen a csontvelőben történik. Ha ennek működése elégtelen, a vérelemek regenerálását nyilván oly szervek veszik át, melyek az ébrényi élet idején a vérképzésben közreműködnek, tehát különösen a lép és a máj. A vérképző szervek, különösen a csontvelő, kimerülésénél aplasiás ansemia (1. II. k. 18. 1.) keletkezik. B) A lép. A lép kötőszöveti tokja a szerv belsejébe nyúlványokat bocsát, a trabekulákát, amelyek finom ágakra oszlanak. A lép metszéslapján továbbá feltűnnek a többé-kevésbé szabad szemmel is látható tüszők (follikulusok) vagy Malpighi f. testecskék, mint fehéres körülírt foltok. A lépszövet többi része a tulajdonképeni pulpa. Az utóbbiban gyenge nagyításnál is már kétféle részt lehet megkülönböztetni (1. a 421. ábrát) : a pulpanyalábokat és a kapilláris vénákat, az utóbbiak tág üregeket (sinus) képeznek (a 421. ábrán világosak). Endotheljük aránylag magas és orsóalakú sejtekből áll, melyeknek ovalis magja erősen a lumen felé domborodik. Szét- cafatolt készítményekben gyakran, különösen hevenyés lépduzzanat eseteiben, keskeny, sarlóalakú elemek tűnnek fel, amelyek az említett vénák endotheljének felelnek meg (422. ábra). A hálószerűén elrendezett pulpakötegekben finomrostú reti- kulumban (rácsrostok) különböző fajú sejtek fekszenek: nagyobb kerek, egymagvú, * A kénhydrogénnek hatásáról a hulla rothadásánál lásd I. k. 9. o.
