Schmaus, Hans: A kórbonctan alapvonalai 1. Általános kórbonctan (Budapest, 1914)
A szövetek általános kórbonctana - I. fejezet. A szövetek helyi keringési zavarokból származó elváltozásai - IV. Vízkór. Hydrops
IV. Vízkár. Hydrops. 23 IV. Vízkor. Hydrops. Az erek és szövetek között anyagkicserélődés történik ; a hajszálerekből folyékony véralkatrészek szivárognak át a környezetbe. Ez a folyadék, mely a szövethézagokat kitölti, a physiologiai transsudatum vagy szövetnedv. Kétíéle erő hat itt közre; 1. átszűrődési (filtrációs) és 2. átszivárgási (diffúziós) folyamatok, melyeknél a következő körülmények jönnek tekintetbe : a) a hajszálerekben és a szövetben uralkodó nyomás közti különbségek; minél magasabb az előbbi, annál erősebb az átszürődés kifelé ; b) a vér és a szövetnedv vegyi összetétele, mely a filtrációs nyomástól független diffúzióra (osmosisnyomás) gyakorol döntő befolyást; c) a hajszálerek falának áteresztő képessége, mely úgy a diffúzióra, mint a filtrációra befolyással van. Ezen momentumok mellett azonban 3. a hajszálerek fala, azaz endothelsejtjeik aktiv tevékenysége is bizonyára fontos szerepet játszik. Az átivódott szövetek egyrészt átveszik a szövetnedvből a tápanyagokat, másrészt vizet és abban oldott anyagcseretermékeket adnak le. A nedvhézagokból, melyeknek még nincsen önálló zárt faluk, a folyadék a tulajdonképeni nyirokerekbe, innen pedig a nyirokcsomókon keresztül közvetlenül a venarendszerbe szájadzó nagy nyiroktörzsekbe jut. Lymphának (nyirok) nevezzük tehát a szövetekből az ott végbemenő anyagcsere által megváltozott, a nyirokértörzsekbe folyó szövetnedvet. Ez utóbbi azonban nem csupán a nyirokerekbe nyomul be, hanem részben a hajszálerekbe is visszaszivárog. Vegyi összetételöket illetőleg a szövetnedv és nyirok abban különböznek a vérplazmától, hogy fehérjében jelentékenyen szegényebbek, míg sótartalmuk körülbelül ugyanaz. A fehérjék l'őképen serumalbumin és serumglobulinból állanak, szerfelett kevés azonban a fibrin fermentum és a fibrinogen anyag; ezért nem alvad meg egykönnyen a transsudatum. A nyirokban fehér vérsejtek (lymphocyták) találhatók. Egyébként az egyes szervek belsejében található, valamint a test savós hártyáinak nedvesen tartására kiválasztott szövetnedv nem mindenütt egyféle minőségű, nevezetesen fehérjetartalma is az egyes szervekben kissé különböző. A gyomorbélcsatornából eredő nyirokerekben folyó lymphát chylusnak nevezzük ; ez csak a felszívódás idején különbözik a közönséges nyiroktól és pedig igen finoman elosztott nagymennyiségű zsír jelenléte által, melytől a chylus tej szerűvé válik. A csekély mennyiségben normális, átszivárgóit folyadéknak a szövetben vagy a test physiologikus üregeiben való tömegesebb fel- halmozódását vízkórnak (hydrops) nevezzük. A folyadék általában tiszta, kissé sárgás, lúgos kémhatású, rendesen nem alvad meg spontán és vagy egyáltalán nem, vagy csak nyomokban tartalmaz fibrin- pely keket. Vegyi összetételét illetőleg a kóros transsudatum általában megfelel a szövetnedvnek : tehát fehérjében szegényebb, mint a vérplazma (05—2%, 8—10% ellenében) és ennek folytán alacsonyabb fajsúlyú is. Természetesen magának a vérnek a minősége is befolyást gyakorol ; hydraemiás állapotoknál a transsudatum is szegényebb fehérjében ; másrészről a vérplazma rendellenes alkatrészei is átmennek a vizkóros folyadékba; sárgaságnál epefestéket, uraemiánál húgyanyagot tartalmaz. Lehetnek benne olyan anyagok is, melyek a vizenyős szövet sejtjeiből keverednek hozzá, igy pl. nyák és zsír ; a transsudatum egyes leukocytákat is tartalmaz. A hydrops lehet általános elterjedésű vagy lokális; utóbbi esetben a hely szerint különböző névvel illetjük. A szorosabb értelemben vett hydrops alatt a testüregekben való folyadékfelhalmozódást értjük, melyet a mellüregben hydro- thoraxnak, a szivburokban hydropericardiumnak, a hasüregben ascifesnek, az agy kamráiban hydrocephalus internusnak, az Ízületekben hydarthrosnak, a here cavum vaginalejában hydrocele nek nevezünk. A testüregek hydropsával szemben a szöveteknek megszaporodott szövetnedvvel (transsudatummal) való egyenletes átivódása savós beszürődés, oedema (vizenyő) nevet visel. Ilyen értelemben beszélünk a tüdő, agy, izmok a bőralatti kötőszövet vizenyőjéről, amely utóbbit anasarcának vagy liyposarcának is mondjuk. A sávosán beszűrődött részek dagadtak, feltűnően puhák, tésztás tapintatnak; sejtjeik és rostjaik, különösen mucinban gazdag szövetben
