Schmaus, Hans: A kórbonctan alapvonalai 1. Általános kórbonctan (Budapest, 1914)
A szövetek általános kórbonctana - I. fejezet. A szövetek helyi keringési zavarokból származó elváltozásai - IV. Vízkór. Hydrops
u I. fejezet. A szövetek helyi keringési zavarokból származó elváltozásai. duzzadtak ; savós üregek vízkórjánál a vizenyősen duzzadt kibélelő sejtek részben leválnak és a savós folyadékhoz keverednek. Az (edcmás szervek az erős átivódás következtében térfogatukban megnagyobbodtak és feoze- áek, a bőr nagyfokú anasarkánál az erős megfeszülés folytán sima és lénylő. A rugalmasság csökkenése következtében pedig az újjbemjomatot dókáig megtartja. A vizenyős szervekből bemetszésre gyakran már spontán híg, tiszta folyadék ürül, mely mérsékelt nyomással bőségesen préselhető ki. Mivel az erek erős vizenyőnél össze vannak nyomva, ez okból a sávosán beszűrődött részek színe halvány. A hydrops olyan kóros állapotokból származik, melyek azon momentumokat. befolyásolják, melyektől rendes viszonyok közt a szövetekben levő folyadék mennyisége függ. Megkülönböztethetünk aktiv és paááiv 6. ábra. Laza vizenyős kötőszövet. 7. ábra. Hydrocele sinistra. Pagen Stecher, «Klinische Diagnose der Bauchgeschwülste» c. művéből átvéve. liydropóot. I. Aktiv a hydropó, ha a hajszálerekből a rendesnél nagyobb mennyiségű folyadék jut a szövetekbe. Ezt előidézi a hajszálereken belüli nyomás emelkedése, a szövetnyomás csökkenése, a hajszálerek falainak fokozott permeabilitása és különösen az endothel bántalmazott- sága, végül a vérplazma és szövetnedv vegyi változása (az osmosis-nyomás csökkenése). II. A paóáiv hydropó azáltal van feltételezve, hogy a szövetnedv nem folyhatik el kellően a nyirokutakba vagy a vérpálya felé sem. A vízkór okaiként rendszerint egyszerre több ily tényező szerepel ; azonban nem csupán a szereplő okok erősségének fokától, hanem a szervezet és különösen a megtámadott helyek egyéni sajátságaitól is («hydrops hereditarius») függ a felgyülemlett vízkóros folyadék mennyisége. Ezt különösen az általános vízkórnál látjuk. Itt az általános zavarok nem mindenütt egyformán hoznak létre vizenyőt, hanem elsősorban és többnyire bizonyos különösen diszponált helyeken. Ilyen diszpozíciót árul el pl. a szemhéjak, úgyszintén a külső nemi szervek laza szövete ; továbbá minden mélyen fekvő testrész, melyben bizonyos körülmények között a nehéz