Schmaus, Hans: A kórbonctan alapvonalai 1. Általános kórbonctan (Budapest, 1914)
Kórokok - VIII. fejezet. Belső kórokok: hajlamosság (fogékonyság, dispositio). Öröklés - Öröklés
Hajlamosság. Fogékonyság. Dispositio. 357 Azonban sok mindent szoktak a «hajlamosság)) nagyon kényelmes kifejezésével magyarázni, ami pontosabb vizsgálatnál nem sorolható ide. Például a gyermekek, ellentétben a felnőttekkel, azért fogékonyak bizonyos betegségek, főként heveny és fertőző bajok iránt, mivel a felnőttek az illető ^betegséget ifjú korúkban átszenvedték és mostan már immunisak. A «dispositio» elnevezést gyakran alkalmazzák, — persze helytelenül— az «expoáitio» (Albrecht) fogalmának a megjelölésére, amely utóbbi azt jelenti. hogy az illető egyének különösen gyakori vagy megfelelő alkalmaknak vannak kitéve egy bizonyos betegség megszerzésére, így pl. tüdő- vészesek gyermekei, akik a szülők gümőbacillusainak különösen ki vannak téve; itt előbb le kell számítanunk ezt a tényezőt, hogy a tényleg mégis meglévő «hajlamosságot» kimutassuk. A férfiak inkább kapnak athero- sklerosist, mert többnyire nehezebb munkát végeznek, gyakrabban iszákosak stb. Némely hajlamosság nem állandó, hanem csak időlegesen van meg. Külső körülmények, éghajlati befolyások szolgáltatnak rá alkalmi okot, vagy csakis bizonyos évszakokban áll fenn a diszpozíció; vagy egyes egyének is bizonyos időszakokban különös fogékonyságot tanúsítanak megbetegedések iránt, máskor nem. Ennek végső okai a legkülönbözőbbek lehetnek, a szervezet általános gyengülése, túlságos kifáradás stb. A rosszindulatú daganatok iránti diszpozícióra, amelyet a megfelelő fejezetben magyarázatképen előhoztunk, itt nem térünk ki. Ez az anomáliákon alapuló hajlamosságokhoz számítható. Valamivel pozitivabb a tudásunk a csiraelszóródáson alapuló daganatfejlődésekről. De kisebb fejlődési rendellenességeket is tágabb körű értelmezésben daganatokra diszponáló tényezőknek lehet tekinteni. Ezeknek nagyrésze mindenesetre már a születéskor elő van készítve, de kiváltó okoknak is közre kell az élet folyamán hatniok. A diszpozíciók egyrésze anatómiailag magyarázható, így pl. az, hogy éppen gyermekek szenvednek rachilisben, mert a növési viszonyok teszik a csontokat erre alkalmasabbakká. Hasonlóan a csontszerkezet fizikális viszonyain alapul fiatal csontok hajlamossága epiphysisleválásra, valamint öreg emberek csontjainak törésekre való diszpozíciója külerőszaki behatásokkal szemben. A bakteriumokozta megbetegedéseknél a szervezet hajlamosságának értelmezésére legjobban az Ehrlich-féle oldalláncelméletet vehetjük igénybe (312. 1.), hogy megérthessük, hogyan hatnak egyáltalán bizonyos baktériumok vagy toxinjaik a szervek sejtjeire. De a «dispositio» tulajdonképeni lényege majdnem az összes esetekben teljesen ismeretlen. A dispositio fogalmi köre nyilván a legbonyolultabb tényezőket foglalja magában és csaknem teljesen empírián nyugszik, de ezidőszerint nem tudunk nélküle boldogulni. Azt, amit hajlamosság alatt értünk, gyakran látjuk családokban átöröklődni; emiatt az «átöröklés» megbeszélését ide csatoljuk. A «konstitutio» és «diathesis» elnevezést, amelyeket régebben inkább, mint most és a legkülönbözőbb állapotok jelzésére alkalmaztak, helyesebb egyáltalán nem használni, különösen az első kifejezést nem. Öröklés. Az örökléá fogalma mindazon empiriás észleleteket magában foglalja, amelyek szerint a leszármazottak faji és egyéni tulajdonságai részben az elődökéihez hasonlítanak. A tulajdonságok átöröklése (általánosságban), amelyen a fajok élettani állandósága nyugszik, kóros sajátságokra is kiterjedhet. Bizonyos kórállapotok, amelyeknek keletkezése külső okokra vissza nem vezethető, dtöröklcdnek, azaz megtalálhatók, gyakran több
