Schmaus, Hans: A kórbonctan alapvonalai 1. Általános kórbonctan (Budapest, 1914)
Kórokok - VIII. fejezet. Belső kórokok: hajlamosság (fogékonyság, dispositio). Öröklés - Hajlamosság. Fogékonyság. Dispositio
356 I III. fejezet. Belső kórokok: hajlamosság (fogékonyság, dispositio). Öröklés. b) Korbeli fogékonyság: Az életet a következő szakokra lehet beosztani: I. Gyermekkorra és ezt tovább (részben Stratz nyomán) az első gyermekkorra, amelyhez a) a csecsemőkor 1 évig és b) a semleges gyermekkor 1—7 évig tartozik. Második gyermekkor (bisexnalis, 8—lö év). II. Ivarérés kora 16—'20 évig. III. Az érett férfi és nő kora egészen a 60-ik évig. IV. Aggkor hatvan éven felül. A különböző korok némely betegségre különböző mértékben diszponálnak. így a gyermekbetegségek ezen alapon egész külön tudományszak megalkotására vezettek. Rachitis, skrofulozis vagy epiphysisleválás iránt pl. gyermekek, hányás és hasmenés iránt csecsemők, chlorosis iránt az ivarérés kora, legalább is a női nemnél, tüdőatrophia, vesezsugorodás, atherosklerosis, csonttörések stb. iránt az aggkor mutat különös fogékonyságot. 3. Szervi dispositio. Ha az egész testet támadja is meg valamely kórokozó, mégis gyakran csak egy szerv betegszik meg; ezt látjuk épen a baktériumok okozta betegségeknél. A typhusbacillus azon szerveket, amelyekkel először jut érintkezésbe, sértetlenül hagyja és csak a vékonybél legalsóbb részeiben okoz elváltozásokat. A tüdő különösen fogékony a tuberkulózisbaciHúsok iránt, mégha azok nem is belégzés útján jutnak a testbe. A nyirokrendszer többféle betegség számára igen kedvező talajt szolgáltat. így a tuberkulózis számára is. Az óriássejtű sarkomát leggyakrabban találjuk az alsó állkapcson, az aktinomykosist ugyané tájon. Még áttételek is főleg bizonyos szervekben jönnek létre; a mellékvese, a pajzsmirigy, a prostata, az emlő karcinomái pl. különösen gyakran a csontrendszerben okoznak metastasist. Genyes folyamatok szintén gyakran bizonyos szervekben hoznak létre áttételeket, így a gerincvelő tályogjai majdnem kizárólag bronchiektasiákból származnak. 4. Betegségek és rendellenességek alapján szerzett dispositio. Példakép felemlítjük azt a fogékonyságot, amelyet gyakran gyulladások újabb gyulladások számára teremtenek, vagy azt a diszpozíciót, amelyet porbelégzés okozta betegségek (koniosisok) teremtenek meg a tuberkulózis számára. Hogy «meghűlések)) számos megbetegedésre diszponálnak, mint pl. pneumoniára, nephritisre, vagy hurutokra, arról már volt szó; a mellkas felső nyílásának veleszületett vagy szerzett rendellenességeit a tüdővész egyik legfontosabb diszponáló momentumának tekintik. Ismeretes, hogy az alkoholizmus számos betegségre hajlamosít; diabetes gangrsenára, tüdővészre, furunkulózisra diszponál, tricuspidalisszűkület tüdővészre stb. Némely esetben a normális szervezet bizonyos védekező berendezéseinek elvesztése az, ami betegségekre hajlamosít. Ha nem jöhet létre phagocytosis, vagy sejtkivándorlás és így nem lép föl «gyulladás» mint óvórendszabály, akkor a test a gyulladást okozók romboló hatásának sokkal inkább ki van téve. Ha az orr nem fejtheti ki rendes működését, akkor azt látjuk, hogy a száj nyitva tartatik s így a hideg levegő és apró testecskék könnyebben behatolhatnak és kártékonyak lehetnek a tüdőre. Az anaphylaxiát is bizonyos tekintetben ezen lejezetbe sorozhatjuk be. Ez alatt idegen fehérje iránti túlérzékenységet értünk, mely a fehérjének egyszeri befecskendezése után áll elő. A felhozott példák csekély számúak, de a végtelenségig szaporíthatok. Sokszor találhatók kombinációk. A gyermekek tuberkulózisa, amely igen gyakori és különösen a nyirokcsomókat illeti, úgy korbeli. mint szervi diszpozícióra mutat; a nőknél a huszadik év körül jelentkező chlorosis nemi és korbeli hajlamosság kifejezője; az idiosynkrasiák többnyire általános egyéni hajlamosságot egyesítenek szervi hajlamossággal.
