Schmaus, Hans: A kórbonctan alapvonalai 1. Általános kórbonctan (Budapest, 1914)
Kórokok - VIII. fejezet. Belső kórokok: hajlamosság (fogékonyság, dispositio). Öröklés - Hajlamosság. Fogékonyság. Dispositio
Vili. FEJEZET. Belső kórokok: hajlamosság (fogékonyság, dispositio). Öröklés. Hajlamosság. Fogékonyság. Dispositio. Amint már a bevezető fejezetekben kifejtettük, dispositio alatt a betegségek kifejlődését elősegítő, belső feltételeket értünk. Ennek ellenkezője lenne fokozott ellenállóképesség külső kórokozókkal szemben, tehát resistentia, amelynek legmagasabb foka: immunitás. Ez a bakteriológiával összefüggésben képezi megbeszélés tárgyát, de meg kell jegyeznünk, hogy a ((dispositio)) is, amelyet itt tárgyalunk röviden, főleg a baktériumos betegségeknél játszik szerepet és itt vizsgáltatott legbehatóbban. A dispositio lehet veleszületett — méhen belül szerzett, vagy öröklött — vagy a méhen kívüli életben szerzett. A fogékonyság nagyon komplikált tényezőkből van összetéve és még kísérleteknél is felette nehéz az egyes tényezőket különválasztani és így egyértelmű eredményekhez jutni. A ((dispositio» gyűjtőfogalmát legjobban a következőkép oszthatjuk be: 1. Faji dispositio. Tudjuk, hogy némely állatfajnál gyakran találunk spontán keletkező daganatokat, másoknál majdnem soha. Tengeri malacok és házinyulak igen különböző mértékben fogékonyak a tuberkulózis bacillusa iránt. Mindkét állatfaj aránylag kevéssé fogékony a tuberkulózisbacillus humán typusával szemben, amely emberek közt a legnagyobb pusztításokat viszi végbe, míg a bovin typus, amellyel szemben az ember kevésbé fogékony, tengeri malacban és házinyulban gyorsan elszaporodik és elterjed. Még teljesen közelálló fajok is egészen különbözően viselkedhetnek. A Jensen-féle egérrákot fehér egereknek bizonyos törzseire sikerül átvinni, másokra nem. 2. Egyéni fogékonyság. Egészen hasonló fertőzési esélyek mellett (már amennyire ezt meg lehet Ítélni) az egyik egyén megbetegszik, míg a másik nem. Az egérrákkal való oltásoknál a legtöbb állaton tovább- íejlődik a rák, egyeseket azonban megkímél. Ideszámíthatjuk az úgynevezett idicsynkrasiát is, vagyis azt a jelenséget, hogy egyes egyének megbetegszenek olyan anyagoktól, amelyek más egyéneket nem tesznek betegekké. így némely ember a jodoformnak sebkezelés céljából való használata közben rögtön erős bőrgyulladást kap, egyes embereknél kokainozásra a legsúlyosabb tünetek mutatkoznak. Sőt teljesen ártalmatlan tápanyagok is egyes egyéneknél betegséget válthatnak ki, így rák, vagy földi eper élvezete az urticariának nevezett bőrbetegséget. Itt még a következő további alosztályokat állíthatjuk fel: a) Nemi dispositio : pl. a női nem sokkal fogékonyabb az emlőrák iránt, mint a férfiak. Míg egyes családokban a férfiak híemophiliára hajlamosak, addig ez ugyanazon család nőinél, bár a nők örökítik át a betegséget, úgyszólván sohasem fordul elő. 23*
