Schmaus, Hans: A kórbonctan alapvonalai 1. Általános kórbonctan (Budapest, 1914)
Kórokok - VII. fejezet. Paraziták - A) Növényi élősdiek - I. Baktériumok
A) Növényi élősdiek. 307 Azonkívül a tápcóatoriia is fontos behatolási hely. Az eledelekkel a testbe jutott fertőzést okozók sokszor már a szájüregen belül t. i. a tonsillákon át behatolhatnak ; az utóbbiak hámsejtjei közt levő hézagokba nyelés közben esetleg bopréseltetnek és onnan a nyirokpályákon belül a nyak nyirokcsomóiba r le egészen a mellhártyáig vagy pedig a vérárammaf terjednek tovább. Úgy látszik különösen a tonsillákon át jutnak be oly kórokozók, amelyek rheumát, genyedéseket, sőt némely szerző szerint appendicitist okoznak. Bár a gyomron való áthaladás közben a pathogén bakteriumfajok nagy részét elpusztítja a rendes gyomornedv, némelyek azonban mégis ellen tudnak állni ennek a hatásnak és pedig különösen akkor, ha a gyomorműködés zavarai a gyomortartalom savi hatását csökkentik vagy megszüntetik. Teljesen bántatlanul jutnak keresztül a gyomron az igen ellenálló spórák, melyek aztán a belekben csíráznak ki. De sértetlenül juthatnak keresztül a gyomron, gyomornedv iránt érzékeny mikroorganizmusok is (pl. cholerabacillusok), ha az emésztés korai stádiumában az épen kiválasztott sósavat rögtön megkötik a tápanyagok. A belekben normálisan jelenlevő baktériumok is bizonyos körülmények közt pathogénekké válhatnak, így a bacterium coli. Mégha a fertőzést okozók be is jutnak a belekbe, többféle eshetőségtől függ az, hogy behatolnak-e a bélfalba, általában véve a normális hámréteg, valamint a rajta fekvő nyálkaréteg bizonyos védelmet biztosít, ez azonban a különböző fertőzést okozókkal szemben, valamint a különböző állatoknál is igen különböző mértékben van meg: de egyéb eshetőségek is bizonyos, nem épen jelentéktelen szerepet játszhatnak, mint pl. a bélcsatorna teltségi foka, a nyálkahártyának bélsárpangás által létrehozott apró sérülései, helyi okokból (kizáródás stb.) származó vérkeringési zavarok vagy általános behatások (meghűlések). Végül valószínűleg a normális bélben élősködő saprophyták is kedvezőtlen befolyást gyakorolhatnak az újonnan behatolt hasadógombák kifejlődésére, amennyiben erősen elszaporodva a betolakodókat elpusztíthatják. Mint első főbehatolási helyet a légzőózerveket kell említenünk. A helégxett levegővel felvett mikroorganizmusok valószínűleg túlnyomó részben a légutak legfelső szakaszának nyálkahártyáján, ennek ráncai közt és süppedékeiben fennakadnak, sőt a légutakat borító hám esillószőreinek felfelé irányuló mozgása által részben ismét kifelé lováb- bíttatnak. Normális emberek és állatok tüdejét rendszerint csíramentesnek találják, mindazonáltal előfordulhatnak benne mikroorganizmusok, amelyek virulensekké válhatnak és kedvező körülmények közt a tüdőszövetbe behatolva ottan megbetegedéseket hozhatnak létre. A legtöbb esetben azonban kívülről behatoló virulens fertőzést okozókról van szó ; fejlődésüket és pathogén hatásukat különösen elősegítik a tüdőbe jutott idegen anyagok (belehelt nyák, idegen testek) vagy a tüdőszövet már meglevő elváltozásai (gyulladások, hypostasisok. pneumonokoniosisos folyamatok stb.). Ami a női nem iszer veket illeti, úgy a hüvelyben állandóan különböző mikroorganizmusok találhatók, amelyek azonban rendszerint nem virulensek; de elképzelhető, hogy ezek bizonyos körülmények közt virulensekké válnak és ezáltal «autoinfekciö» (pl. szülésnél) jöhet létre ; az esetek túlnyomó számában azonban a fertőzés itt is frissen kívülről behatolt virulens baktériumok által okoztatik, amelyekkel szemben a női nemirészek főkép a gyermekágyi állapotban kevéssé ellentállók. A húgyhólyagban főleg akkor érvényesítik hatásukat a fertőző mikroorganizmusok, amikor egyidejűleg vizeletpangás vagy a hólyag nyálkahártyája hámjának liúgykövek stb. okozta laesiója forog fenn. A kívülről behatoló kórokozókon kívül még az emberben élő, nem virulens baktériumok is hirtelen virulensekké válhatnak és megtámadhatják a gazdát. Az embernél állandóan számos ártalmatlan baktérium van a bőrön, a szájüregben, a bélcsatornában, ahol — úgy látszik — szükség van rájuk. Ezen baktériumok hirtelen ártalmasakká válhatnak («megvadulhatnak»). 20*
