Schmaus, Hans: A kórbonctan alapvonalai 1. Általános kórbonctan (Budapest, 1914)
Kórokok - VII. fejezet. Paraziták - A) Növényi élősdiek - I. Baktériumok
302 VII. fejezet. Paraziták. plazma egy része összesűrűsödik és többnyire kerek, erősen fénylő, nehezen festhető testet alkot, amely a baktérium testében fekszik és azt gyakran észrevehetően megduzzasztja. A spórák feküdhetnek a bacillus közepén — középen fekvő ópőrák vagy annak egyik végén — végén fekvő ápórdk. Ha a bacillus végét a spóra felduzzasztja, sajátszerű bunkó- vagy dobverőszerű alakok keletkeznek. Ezután a tulajdonképeni baktérium anyaga tönkre megy; a spórák kiszabadulnak. A szabad spórák apró, többnyire tojásdad képletek. A spórákat kiváltképen rendkívüli ellenálló képességük jellemzi; ennek tulajdonítható, hogy oly behatások esetén is életben maradnak, melyek spóranélküli baktériumok életét megsemmisítik ; ezt igen vastag spórahüvelyüknek (spórahártya) köszönhetik ; ezen tulajdonságuk folytán a spórák állandó alakokká válnak, amelyek kedvező körülmények közt kicsíráznak és új baktériumokká fejlődnek ki. A spóraképződés valószinűleg nem, mint régebben hitték, a táptalaj rosszabbodásának és kezdődő kimerülésének a folyománya, hanem különösen kedvező növekedési feltételek mellett végbemenő vegetatio tetőfokán jön létre. A baktériumok szaporodási képessége rengeteg nagy, úgy hogy csekély számú egyénből a legrövidebb idő alatt kolosszális mennyiségű baktérium keletkezik. Kiszámították, hogy zavartalan szaporodás mellett egyetlen bakteriumsejtből, amely kb. egy óra alatt kettőre, ezek ismét egy óra múlva négyre, három óra múlva nyolc új sejtre oszlanak, 24 óra múlva már 161 2 millió, bárom nap múlva 47 trillió új bakteriumegyén keletkezhet (Cohn). Ellialáónak induló baktériumokban gyakran sajátságos alakváltozásokat, duzzadásokat és gömbölyded részek lefűződését, szabálytalan részekre való szétesést stb. lehet észrevenni. Az elhalással együttjáró efféle rendellenes alakulatokat, amelyekben a megfelelő faj normális typusa egészen elmosódhat, «involutiós alakoknak» nevezik. A baktériumok főalakjainak áttekintése. 1. Kokkuszok: Megközelítőleg kei'ek \agy egészenrövid tojdádad alakú baktériumok, a melyek majdnem kivétel nélkül nem bírnak önálló mozgással. Szaporodásuk kizárólag oszlás útján történik. Kölcsönös helyzetük, esetleg az együtt fekvő egyének száma szerint is a következő alosztályokat különböztetjük meg. a) Diplokokkuszok. Egy egyénnek oszlása után keletkező két fiatal alak egymás mellett marad; egymás felé fordított oldaluk gyakran kifejezetten ellapult. b) Streptokokkuázok. Az egyének az oszlás után nagyobb számban együtt maradnak. Az oszlás azonban csak egy irányban történik és így hosszabb-rövidebb, olvasószerű, gyakran görbült láncok keletkeznek. c) Tdblakokkuózok (merismopodiák). Az oszlás felváltva két egymásra merőleges irányban történik és az újonnan képződött egyének négyesével maradnak együtt: tetragenuó alakok. d) Sarcina-alakok. Az oszlás három dimenzióban történik, ami által nyolc-nyolc egyén keletkezik, amelyek együtt maradnak, úgy hogy kockaszerű kokkusz-csoportok jönnek létre («árúcsomagszerű alak», 336. ábra). 336. ábra. Sarcina m.
