Schmaus, Hans: A kórbonctan alapvonalai 1. Általános kórbonctan (Budapest, 1914)
Kórokok - VII. fejezet. Paraziták - A) Növényi élősdiek - I. Baktériumok
A) Növényi élősdiek. 301 hyphomycetáknál (1. alább) szabályszerűleg elő szokott fordulni. Ezen baktériumokhoz tartoznak a tuberkulózis, a diphtheria, a tetanus, a typhus bacillusai és mások (1. alább). A bakteriumsejtekben eddig magot nem mutattak ki teljes biztonsággal; általában az a vélekedés uralkodik, hogy a mag és a protoplazma anyaga diffúzán össze van keveredve, ellenben egy tömörebb hártyával vannak körülvéve, amelyet ektoplazmának neveznek ellentétben az endo- plazmával, vagyis a többi protoplazmával; a hártyát alkalmas kezelési módokkal tisztán fel lehet tüntetni. Kifelé ez a hártya nincsen mindig élesen elhatárolva, hanem egy nyálkás, vízben megduzzudó burokba megy át, az úgynevezett kocáonyáá hüvelybe vagy tokba, amely nehezebben festhető és némely fajnál jelentékeny vastagságot ér el. Ezen «tokos baktériumok» azonban többnyire csakis az állati testben vagy bizonyos táptalajokon képeznek tokot, míg a közönséges tenyésztési eljárásoknál legtöbbször elvesztik. A bakteriumsejtek oszlása után is megmaradnak a tokok és a fiatal egyéneket nagyobb számban együtt tartják, úgy hogy sűrű csoportok keletkezhetnek, amelyek csakis hasadógombákból és tokjaikból állanak és amelyek zooglaeáknak (palmella) is neveztetnek. Ilyenek pl. az ismeretes penészhártyák. Némely baktériumokban úgynevezett Ernót-Babeá- féle á&emcáék vannak; mivel ezek rendszerint a mikrobák végein fekszenek, áarok- (poluó-) teáteknek is neveztetnek, amelyek különösen fontosak a diphtheria bacillusának a pseudodiphtheriabacillustól való megkülönböztetésére. A bacillusok egy részének önálló mozgásuk van, amelyet akkor lehet észlelni, ha az élő baktériumokat folyadékban vizsgáljuk; de ez nem tévesztendő össze a Brown-féle molekulárió mozgáöáal, amelyet folyadékokban suspendált apró testek mutatnak és amely csak sajátságos rezgés tulajdonképeni helyváltoztatás nélkül. Ettől a valódi mozgás abban különbözik, hogy minden egyes egyén önálló, a szomszédjától nem függő helyváltoztatást végez. Ilyenkor gyakran chemotaxis hat vonzólag a baktériumokra. Az önálló mozgás faja az egyes esetekben különböző: csúszó, ingó, kígyózó, hengeredő, majd gyors, majd lassú; önálló mozgást végeznek a spirillumok és a kommaalakok, sok bacillus, igen ritkán kokkuszok is. A mozgás majdnem kizárólag úgynevezett csillangók (335. ábra) vagyis hajszerű függelékek közvetítésével történik, amelyek egyenként vagy csoportosan a baktérium egyik vagy mindkét végén vagy egész hosszában vannak elhelyezve (monotrich, lophotrich és peritrich alakok). Egyes élénken mozgó alakoknál, pl. a spirochaeta Obermeyerinél, eddig nem sikerült ilyen csillangókat kimutatni. 333. ábra. Spirillumok m. A baktériumok szaporodása részben egyszerű oázláá és pedig harántoszlás, hasadás által (innen a «hasadógomba» elnevezés), részben úgynevezett spórák termelése útján történik. Az első esetben a baktérium testéből való egyszerű lefüződéá folytán egyből két új egyén keletkezik. A kokkusok ilyenkor kissé meghosszabbodnak, a bacillusok közvetlenül az oszlás után rövidebb pálcikákat képeznek, amelyek azután ismét hosszabb képletekké nőnek meg. A ápóraképződéánél egy helyen a
