Schmaus, Hans: A kórbonctan alapvonalai 1. Általános kórbonctan (Budapest, 1914)
Kórokok - VI. fejezet. Külső kórokok (a parasitákon kívül) és hatásaik - IV. Mérgek (vegyszerek), mint kórokok. Mérgezések
IV. Mérgek (vegyszerek) mint kórokok. Mérgezések. 299 cáatorna a leggyakoribb bejutáói hely; az itt fellépő elváltozásokat közelebbről a részletes részben (IV. fej.) tárgyaljuk ; de az ily anyagok okozta mérgezések olykor más úton is, a bőrön, a véren át (befecskendezés), a tüdőn keresztül (mérges gázok és gőzök belégzése) a nemi részeken át (antiseptikus anyagok erős oldataival való kiöblítés) stb. is előfordulnak. A szervezetben a felvett kémiai (mérges) anyagok oxydáció és synthetikus valamint hasadási folyamatok által további átalakulást szenvednek és akkor hatnak, mikor a vérbe jutottak. Közönségesen a test a káros anyagokat a vesék útján vagy a bélcsatornán át, vagy az epével, az izzadsággal, a nyállal stb. ismét kiküszöbölni próbálja, tehát a méregtől szabadulni igyekszik. Nem ritkán az anyagok a testben vissza is tartatnak. Az általánosan ható mérgeket be szokták osztani a) vérmérgekre, amelyek első sorban a vér sejtes és folyékony alkatrészeiben hoznak létre elváltozásokat, különösen hremolysist (ebből gyakran ikterus, olykor haemoglobinuria származik) és szénoxyd- vagy methsemoglobin keletkezését okozzák, b) Szívmérgekre, amelyek a szív működését befolyásolják. c) Ideg mérgekre, amelyek első sorban az idegrendszerre hatnak. Ehhez járulnak még a vérerekre és a mirigyek, különösen a vesék működésére gyakorolt befolyások. De az egyes hatások nem választhatók el élesen egymástól. A vérmérgekről 1. a II. rész I. fej. A szívmérgeknél és idegmérgeknél, főként az akut esetekben, gyakran teljesen hiányzanak anatómiai elváltozások, úgy hogy a betegséget, ill. a halálos kimenetelt legtöbbnyire mint életfontos szervek működési zavarát kell felfognunk. Újabban sok mérges anyagnál találtak az idegsejtekben bizonyos, nagyrészt múló elváltozásokat ; mivel azonban anatómiailag semmi jellegzetesét nem mutatnak, azért csekély gyakorlati jelentőségük van. A szívmérgek közül főként a digitalin említendő, amely megfelelő adagban gyógyszerként is alkalmazást nyer. Mint idegmérgek többek közt a következők szerepelnek : alkohol, nikotin, strychnin, chinin. De ezek többé-kevésbé a szívműködésre is hatnak. Továbbá meg- említcndők : a chloroform (néha a hullák chloroformszagúak), chloral- hydrat, aether (a belső szervekben sokáig a halál után is megmarad a szaga), morfium, opium, atropin; mindezek nem hoznak létre jellegzetes bonctani elváltozásokat. A bélcsatorna motorikus erejének befolyásolása is az ideghatásokhoz tartozik. A mérgek gyógyászati alkalmazása általánosan ismeretes és külön tudomány, a gyógyszertan foglalkozik vele. Különös fontosságú itt a narkózis, azaz az öntudat, az érzés és mozgás kémiai szerek által okozott időleges csökkenése vagy szünetelése, mi mellett a légzőszervek és a szív tovább folytatják működésö- ket. Ide tartozik első sorban az aether és a chloroform. Míg ezek belégzés útján hatnak — inhalatiós anaeáthetikumok — addig mások, mint a chloralhydrat, sulfonal, alkohol kisebb mértékben mint xígynev. hypnotikumok hatnak. Hatásmódjuk nincs teljesen tisztázva és nem is egységes. Az Overton-Meyer-féle elmélet szerint ezen anyagoknak a központi idegrendszer lipoidjaira (lecithin, protagon stb.) gyakorolt oldó hatásán alapszik. Bizonyos általános mérgezéseknél bizonyos szervekben anatómiai elváltozások mutatkoznak ; így foszfor- és arzénmérgezésnél (1. II. rész, l\. fej.) több szervnek zsíros elfajulása, idősült alkoholismusnál hepatitis interstitialis ; ergotinhatás következtében (anyarozsmérgezésnél) bizonyos más jelenségek mellett a gerincvelő hátsó köteleinek sajátságos, tabeshez hasonló megbetegedése jöhet létre.
