Schmaus, Hans: A kórbonctan alapvonalai 1. Általános kórbonctan (Budapest, 1914)
Kórokok - VI. fejezet. Külső kórokok (a parasitákon kívül) és hatásaik - IV. Mérgek (vegyszerek), mint kórokok. Mérgezések
298 I I. fejezet, külső kórokok (a parazitákon kívül) és hatásaik. cóapáóok is ide számítandók. Ezeknél a következő folyamatok különböztethetők meg (Jellinek) : bőrégések, hajperzselések. vérzések, lyukszerű folytonosságmegszakítások a szövetekben és villámalakzatok (a külbőrön faszerűen elágazódó égési rajzok). A villámtól sújtottak boncolásánál az említett bőrelváltozásokat lehet találni, máskülönben többnyire semmi jellegzetesek olykor apró vérzéseket a központi idegrendszerben, igen ritkán külső vagy belső szervek szakadásait. IV. Mérgek (vegyszerek) mint kórokok. Mérgezések. Mérgeknek nevezzük azon élettelen testeket, amelyek a szervezetet kémiai úton károsítják. A test ily módon létrejött elváltozásait, főként az ilyen módon keletkezett általános állapotot mérgezéónek vagy inloxi- catiónak nevezzük. A mérgezésnél az oldott méregnek a protoplazma által való megkötéséről van szó, amely vagy a sejt felszínén vagy belsejében történik. A protoplazma bizonyos fajai — tehát különböző szövetek — különböző mérgektől különböző módon befolyásoltatnak ; a sejtek vdlogatdádnak (selectio) is van itt szerepe. A méreg erőááége a hatás módjának szempontjából a legnagyobb jelentőségű ; ugyanazon kémiai anyagok kis adagban gyakran a sejtműködés fokozását idézik elő (izgalom, progresszív jelenségek), míg nagyobb adagban a funkció csökkenését eredményezik (bénulás, regresszív elváltozások, elhalás). Az egyéni diszpozíciónak is nagy szerepe van itt. Ez lehet időlegesen különböző, ill. mesterségesen megváltoztatható: méregmegszokás. Gyakorlati szempontból a mérgeket beolthatjuk : 1. Kémiai szerel vre, amelyek a természetben mint olyanok fordulnak elő, vagy — többnyire technikai célokból — mesterségesen állíttatnak elő. Nagyrészt maga- sabbrendű növényekből nyeretnek. Majd ózeiveá, majd ázeivetlen xegyü- letekről van szó, amelyeket részben gyógyszerekként is alkalmaznak. 2. Növényi mérgekre. Ezek főként alkaloida (pl. kokain, chinin, mor- phin) és glykosida tartalmuk által hatnak; ide tartoznak a bakterium- mérgek is (ptomainok, bakteriumtoxinok, proteinanyagok, 303. 1.). A bakteriumtoxinokhoz hasonlóan viselkednek a következő növényi mérgek : az abrin, ricin, crotin. A gramineák virágporzóiban előforduló toxin okozza a szénalázat. 3. Állati mérgekre (toxinok, toxalbnminok), amelyek némely állatfajok bizonyos mirigyeinek fiziológiai váladékai (pl. a kigyóméreg) vagy pedig bizonyos külső körülmények közt keletkeznek azokban (mérges ehető kagyló, mytilus edulis R.). 4. Mérgek, amelyek magában a megbetegedett szervezetben képződnek ; ide tartoznak az úgynevezett autointoxicatiók (1. alább). A mérgek részben egyszerű, vagy többszörös adagokban hatnak, tehát inkább akútan, részben krónikuáan, amennyiben pl. bizonyos foglalkozások mellett tartósan a szervezetbe jutnak, így az ólom ólommunkásoknál, mázolóknál, a higany tükörkészítőknél, a foszfor bizonyos gyufagyári munkásoknál, továbbá alkohol, morfium vagy ópium. Minél töményebbek ezek a mérgek, rendszerint annál inkább pusztító a hatásuk. A mérges anyagoknak a szervezetre való liatása részben helyi, részben dltaldnoá. Az eláő eáetben főként marómérgek vagy kausti- kák, azaz olyan anyagok szerepelnek, amelyek alkalmazásuk helyén szövetroncsolásokat, elhalásokat, részben gyulladásos izgalmi állapotokat és genyedéseket hoznak létre. Némelyeknek emellett általános hatásuk is van az egész testre. Ide tartoznak elsősorban az áóványi áaoak, a lúgok közül a kálikig és a nátronlúg, míg a sók inkább osmosis-folyamatokkal hatnak, ha csaknem dissociálódnak, mikor is a lúg- és a savhatás érvényesül. Az út és mód. ahogyan a mérgek a testbe jutnak és ehhez képest hatásuk is, különböző. A kémiai szerekkel való mérgezéseknél az emésztő-
