Schmaus, Hans: A kórbonctan alapvonalai 1. Általános kórbonctan (Budapest, 1914)

A szövetek általános kórbonctana - I. fejezet. A szövetek helyi keringési zavarokból származó elváltozásai - I. Lokális bővérűség. Hyperaemia

I. Lokális bövérűség. Híjperaemia.

más vérzésekhez vezető másodlagos hypersemiák, melyek a Eámarch-félc vértelenséget előidéző pólyának levétele után, néha vészjóslóan bekövetkeznek. Általában az érizomzat heves összehúzódása könnyen csap át a nagyfokú elernyedés ellentétes állapotába.

2. A vaá ómat or oknak bővérűáéghez vezető zavarait vagy az érszükí- tők bénulása, vagy az értágítók izgalma okozza. Az előbbit kísérletileg konstatálták az érszükítő rostokat vivő áymphatikuá átmetszése által (Cl. Bernard); ba ezen ideget a házi nyúl nyakán átmetsszük, a megfelelő oldalon fülbővérűséget és vörösséget, hőemelkedést és a pupilla megszii- külését láthatjuk; ellenben a felső nyaki ganglion villamos ingerlése az erek összehúzódását váltja ki, ami a vér áramlásának és a hőmérséknek csökkenését vonja maga után. A nervus splanchnicus átmetszése után a hasüreg ereinek erős megtelődése, hypersemiája jön létre. Embereknél is tettek hasonló megfigyeléseket a sympathicusnak sérülésekből, továbbá daganat okozta összenyomatásból származott elfajulása után s. i. t. Talán a Basedow-kórnál fellépő vértódulások is ide tartoznak. Az értágítók izgalma által feltételezett bővérüség sokszor úgynevezett angioneuroóiá megnyilvánulását jelenti, amely ugyan múlékony, de bizonyos érterületeken gyakran visszatérő bővérűséggel és érzési zavarokkal jár. Bizonyos bőrbetegségek, mint pl. gyorsan elmúló erythemák és a herpes zoster is ide tartoznak. Az idegizgalomra beálló bővérűáég a központi idegrendszeren át vezető, kerülő úton, vagyis reflex útján (harag-, szégyenpir) is létrejöhet.

Kollateraliá (kompenzáló, pótló) hyperaemiának nevezzük a vértelt- ség azon alakjait, melyek vértelenné vagy vérszegénnyé vált területek környékén lépnek fel. Ha pl. valamely verőér véralvadék vagy lekötés folytán el van zárva, akkor a vér fokozott mértékben áramlik — részben kollateralisok révén — az illető érterület többi ágaiba. Ezen fokozottabb beáramlást azonban nem tulajdoníthatjuk kizárólag fokozott vérnyomásnak', mely az elzáródási helytől proximalisan fellép, mivel ez gyakran csak később keletkezik és különben is az egész érrendszerre való elosztódás által csakhamar megint kiegyenlítődik. Valószínűleg itt is vasomotoros, talán reflektorikus folyamatok játszanak közre.

Aktiv hyperaimia tapasztalat szerint minden szervben előáll, mely fokozott müködéát fejt ki, vagy amelyikben a bomlásfolyamatok fokozottak; így szaporodott vérmennyiséget találunk erősen secernáló mirigyekben, gyulladt szövetekben stb.

Valamely terület verőeres bővérűségét következő tulajdonságai árulják el: először is világoá vöröá ázíne, melyet a véráram gyorsulásának köszönhet. Ezáltal a <vér érintkezése a szövettel rövidebb tartamú és az oxigén leadása csökkent; így a vér még artériásán, élénk vörös színnel jut a vénákba. Az erek erős belöveltsége következtében a kisebb erek is előtérbe lépnek, különösen átlátszóbb szövetekben, pl. a conjunctiván. A feszülésig megtelt hajszálerek a bővérű területnek diffuá vöröá, nyomdára eltűnő ázínt és fokozott turgort kölcsönöznek. A puláatio erősebbé válik és a kisebb ereken is észlelhető; még külső testrészeken is emelkedik a hőméráék, pedig ezek rendes viszonyok közt lehűlés következtében ala1 l