Schmaus, Hans: A kórbonctan alapvonalai 1. Általános kórbonctan (Budapest, 1914)
A szövetek általános kórbonctana - I. fejezet. A szövetek helyi keringési zavarokból származó elváltozásai - I. Lokális bővérűség. Hyperaemia
12 1. fejezet. A szövetei; helyi keringési zavarokból származó elváltozásai. csonyabb hőmérsékűek, mint a belső szervek. Általában véve a kongestio önmagában nem szokott kifejezett oedemát előidézni. A transsudatio azonban az emelkedett nyomás következtében a rendesnél nagyobb mérvű, ennek következményekép a szöv etek meg duzzadnak. Mivel hyperasmiánál az erek ki vannak tágulva, tulajdonképen a véráramlás lassúbbodását várhatnék; azonban itt a kapilláris csövekben végbemenő áramlás törvényei az irányadók, amelyek szerint az áramlási sebesség a hajszálcsövekben az átmérő négyzetével arányos (Poiseuille) ; ezenkívül még talán a súrlódási ellenállás megkisebbedését és más momentumokat is számításba kell venni. Mint minden keringési zavaré, úgy a bővérűség képe is elmosódik a hullában, mivel a vérelosztódás a halál után általában megváltozik. (Lásd a 8. old.) A szövődmény nélküli bővérűség rendszerint csak gyorsan elmúló állapotot jelent. Azért további következményes állapotai általában semmi különös fontossággal nem bírnak. Mégis bizonyos körülmények között valamely szerv működésének befolyásolása által veszélyessé válhat, nevezetesen az agyban és a tüdőben. Továbbá vérzések jöhetnek létre, különösen újonnan képződött erek bővérűsége esetén, vagy pedig kórosan megváltozott falú erek is megrepedhetnek, ha feszesen megtelnek. Gyakran a hypenemia csak a gyulladás bevezetését jelenti. Az utóbbival kapcsolatban a hosszantartó bővérűség által feltételezett szövetburjánzásokat is tárgyalni fogjuk. Itt még csak annyit említünk fel, hogy hosszantartó hyperaemiánál az erek intimája az értágulás okozta szövetlazulás következtében burjánzásnak indul. B) A passiv vagy gyűjtőeres bővérűség a vérnek csökkeni elfo- lyása következtében támad. Mivel ez többnyire a gyűjtőeres vér áramlásának gátoltsága által van feltételezve, azért pangásos hypersemiának is nevezzük. A gyűjtőeres pangás okai különbözők lehetnek: 1. valamely mechanikai akadály, mely a vér elfolyását közvetlenül gátolja; 2. bizonyos akadályok fokozódása, melyek a gyűjtőeres vér áramlásának már rendes viszonyok közt is ellentállanak, de physiologiai viszonyok közt legyőzetnek; 3. egy vagy több segéderő működésének megszűnése, amelyek rendes körülmények közt a vénás vérkeringést elősegítik. A két utóbbi momentum ritkán hat önmagában, inkább együtt vagy az első csoporttal kombinálva. 1. Ami a fentnevezett okok elsejét, tehát a mechanikai akadályokat illeti, úgy ezek általános és helyi pangásokat hozhatnak létre. Általános a pangás, ha az akadály az egész vérkeringést szabályozó szív részéről indul ki. Ha szív gyengeség következtében a szívkamrák tökéletlenül ürülnek ki, akkor egyrészt az aorta-rendszer kevésbé telik meg és a verőeres vérnyomás csökken; másrészt diastole idején a vér a vena cavákból nem áramolhatik be megfelelő mennyiségben a systole alatt hiányosan kiürült jobb kamrába, ami a gyűjtőeres rendszerben vérpangást és nyomás- emelkedést hoz létre. A verőeres nyomás csökkenése és a gyűjtőeres nyomás emelkedése a hajszálerekben az áramlás lassúbbodását és a nyomás emelkedését eredményezi. Hasonló módon hatnak nem kompenzált billentyübajok, amelyek következtében a szív hiányosan ürül ki és a vér visszaáramlik a vénákba. (Részletesebben 1. alább.)
