Schédy Sándor id.: A magyarországi gyógyszerész-egylet huszonötévi története Budapest, 1897)
Első rész - I. Az egylet megalakulása és szervezete
28 tette az országos összejövetel egybehivását és mind kirívóbb színekben tüntette fel az országos egylet, mint szakügyeinket védelmező intézmény hiányát. A vidéki egyesületek és társulatok, valamint karunk egyes kiváló tagjai hozzászóllottak ugyan a fent- említett vitalis kérdésekhez, de nyilvánvaló volt, hogy ha nézeteinknek és óhajainknak az intéző körök előtt érvényt akarunk szerezni, testületileg, a kar összeségének határozataival kell kívánságainknak nyomatékot adnunk. Ez a körülmény adta az 1870. 1870. év elején Kosztyik János kartársunk kezébe a tollat, hogy uj országos összejövetel engedélyének kiesz- közlésére szóllítsa fel a pest-budai gremium igazgatóságát és az országos . központi bizottságot, a mely az 1870 év elején benyújtotta ez iránti kérvényét a belügyminisztériumhoz. Május hó 6-án érkezett meg az engedély a bizottsághoz és már május hó 12-én meg is jelent a felhívás a Hetilapban a junius hó 6—-8. között Budapesten tartandó nagygyűlésre. Magyarország és Erdély gyógyszerészein kívül Horvát- és Szlavonország gyógyszerészei is képviselve voltak az országos összejövetelen, a mely talán valamennyi eddigi összejövetel között a leglátogatottabb volt. Kétszázötvenegy lelkes kartársunk vett részt a junius 6-iki reggeli gyűlésben és túlesvén a formaiságokon, megválasztották az összejövetel tisztikarát: elnökké Ráth Pétert, alelnökké Simon Imrét,
