Schédy Sándor id.: A magyarországi gyógyszerész-egylet huszonötévi története Budapest, 1897)

Első rész - I. Az egylet megalakulása és szervezete

orvoslását, a gyógyszerészet jövőjének biztos alapját első sorban is a társulásban, az egyesülésben keresték.

„Csakis a társulás és az együttes működés menthet meg bennünket a végromlástól“ — Írja Steer az ő memorandumában. — Az önök felszólítása még idejében érkezett. A bátorság, a tettre készség, a kitartás és a felbomlani készülő szakmánk alapos ismerete, ezek azok a tulajdonságok, a melyek a mi érdekeink megvédéséhez feltétlenül kívánatosak, mert csakis ezekkel felfegyverkezve válik lehetségessé Augiás istállójává vált gyógyszerészetünket az elburjánzott visszaélések szemetjétől megtisztítani. Foliánsokat lehetne megtölteni a bennünket végromlással fenyegető sérelmek felsorolásával. Egyesüljünk tehát! hogy hasznosat, üdvösét teremthessünk a hazára, az emberiségre és a tudományra nézve.“

Hasonlóan a társulás szükségessége mellett nyilatkozik Bartsch hajdú-böszörményi gyógyszerész is, a midőn 1833. julius hó 24-éről keltezett memorandumában ezeket Írja: „Legfőbb ideje már, hogy egyesüljünk, hogy kartársaink egymásközött erős testületet alkossanak és szóval, tettel a gyógyszerészet reformálásán fáradozzanak, ha csak azt a végromlásba dönteni nem akarják.“

Az egyesület czéljaira vonatkozólag Steer emlékirata adja meg a felvilágosítást.

„A megalakulandó gyógyszerész-egyletnek a gyógyszerészek ügyeinek képviselete volna főczélja.“