Schédy Sándor id.: A magyarországi gyógyszerészet rövid története (Budapest, 1897)
39 bérbeadását feltétlenül megengedték a tulajdonosnak és osztrák ügyfeleink siettek is folyamodni, hogy a törvény eme pontjait reájuk is kiterjesszék. Kérelmük teljesült. A magyarországi gyógyszerészek szintén a kereskedelmi törvények alapján vélték leg- czélszerübben a rendeletben foglalt sérelmet orvosol- tatni, és az 1864. évben az 1862-ben megalakult „Gyógyszerészi Hetilap“ szerkesztőjének tanácsára Handtl Károly és Kociánovich József ügyfeleinkből álló küldöttség tisztelgett Ő Felségénél, átnyújtva karunknak főbb száz személyjogu tulajdonos által aláirt kérvényét a kérdéses §-oknak a hazai gyógyszerészetünkre leendő kiterjesztése tárgyában. Folyamodásunkra a választ az 1865. évi Felségrendeletben adta meg uralkodónk, megengedvén, hogy a személyjogok tulajdonosai, özvegyei és örökösei a gyógyszertár üzletjogát okleveles gyógyszerészre bármikor átruházhassák; ez a rendelet csak az 1876-iki közegészségügyi magyar törvényekkel veszítette el érvényét. 1850-ben megjelent az 1843. évi árszabvány függeléke, 1855-ben a Pharmacopoea austriaca Y. kiadása, és az ehhez való árszabvány, melyeket most mint az 50-es évek eredményeit tartottunk íelemlítendőnek. A hatvanas évek elején egy nem uj, de sok éven keresztül feledésbe ment eszme elevenedett fel ismét a magyar gyógyszerészek között, a társulás és az országos egylet alakításának eszméje. A helytartótanácsnak 1816. évi jelentésében olvashatjuk,
