Schédy Sándor id.: A magyarországi gyógyszerészet rövid története (Budapest, 1897)

40

hogy a hazai gyógyszerészeink már abban az időben, azaz évben folyamodtak egy országos testület, gremium felállításáért. 1833-ban ugyanilyen czélból összegyülekeztek Pesten, uj kérvényt nyújtottak be, azt többször megsürgették, de eredmény nélkül. Nagy sokára 1846-ban végre valahára megerősítette a helytartótanács a pest-budai gremium alapszabályait, a melyek kidolgozásával Ráth Péter budai gyógyszerész szerzett magának érdemeket. Tagadhatlan, hogy a testület mindenkor teljes önzetlenséggel karolta fel a vidéki kartársak ügyeit is, de végtére mégis csak két városra szorítkozó intézmény volt, pedig ha valaha, úgy az elnyomatás napjaiban lett volna szükségünk egy olyan egyesületre, melynek minden gyógyszerész tagja lehet. Ezt hangoztatta szüntelen az 1862. év óta megjelenő „Gyógyszerészi Hetilap“, erre intettek ügybuzgó kartársaink, de sok évig kellett várakoznunk, mig végre ez az óhajunk teljesült. 1862—

1863-ban ismételten megkísérelték a magyar gyógyszerészek, hogy országos összejövetel tartására engedélyt nyerhessenek, de sikertelenül, felhasználták tehát az orvosok és természetvizsgálók nagy gyűléseit és ezeken külön gyógyszerészi osztályt alakítva vitatták meg a teendőket és ugyancsak a nagyváradi természetvizsgáló ülésen fogadták el az országos egyletnek- Ráth Péter, Jármay Gusztáv és Dr. Müller Bernát által kidolgozott alaptervezeteit. 1867-ben végre megnyerték ügyfeleink a visszaállított magyar kormánytól az