Schédy Sándor id.: A magyarországi gyógyszerészet rövid története (Budapest, 1897)

IB

ték, egy a XVII. századból kelt helytartótanácsi rendelet legalább megtiltja a gyógyszerészeknek, hogy írni és olvasni nem tudó gyakornokokat vegyenek maguk mellé. A gyógyszertárak felállítását illetőleg, hazánkban mindig a concessio rendszere volt érvényben és a gyógyszerészetet szabad iparnak soha nem tekintették. Francziaországban, Angliában és később az amerikai államokban a gyógyszerészet az ipartörvények alapján fejlődött és mint ilyen szabad letelepedhetéssel volt és van egybekötve.

Úgy a középkorban, mint az újkornak egészen a XVIII. századig terjedő részében hazánkban hadiunkkal csak kevés oly gyógyszertár volt, a mely valamely magán egyén, nevezetesen gyógyszerész tulajdona lett volna. A szerzetházak hospitiumai mellé csatolt gyógyszertárak a rend tulajdonát képezték, a szabad városok autonómiájuk alapján maguk állítottak fel gyógyszertárakat, azokban választott, felesketett gyógyszerészeket tartottak, a kiket a befolyó jövedelemből évi fizetéssel láttak el és úgy a gyógyszertárak feletti felügyelet, mint a gyógyszerek beszerzésével is a városi tanács tagjai voltak megbízva. Hasonló viszonyokat találunk Németországban is. Hamburgban p. o. a városi tanács két tagja (Die Krude Herren) szerezték be a gyógyszereket. Féltékenyen őrzött jogaik megcsorbítását látták városaink a XVIII. században az egészségügy rendezése után a királyok, valamint még később a hely-